Ajlik Csenge: Versek

2020. július 28., 07:44

Losonczi Béla festménye

Meddő

Létezik önfeledtség

úgy, hogy még a saját kezem szorongatom?

Megtörlöm a maszatos száját,

befonom a haját,

és ha kell, megdorgálom.

Létezhetek saját gyermekemként,

aki anyaként

pityeregve várja haza önmagát?

Nagyon

A szenvedés befogott kutyának.

Nincs baj, a végén megdicsér,

és mindig édes a szaftos bánat.

Húzom, aztán megdöglöm.

Habzik a szám, leharapjam a kezed?

A simogatásodnak nem engedhetek,

félek.

Nem tőled, de valamitől nagyon

Hangjaim eredete

Egy óvodai színezőben kezdődtem el.

Azt, ahol embereket színeztem embertelenné,

a falra tűzték a nap végén,

anyám is lássa, mennyire félek a határaimtól.

Aztán folytatódtam a nyári homokozóban.

Könyörögtem, hogy oázis legyen délibábom,

és fulladjak a homokba bután, de boldogan.

Ez van.

A hangok kussolnak, és azóta is folytatom magam.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. április 4-i számában.)

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.