Ajlik Csenge: Versek

2021. január 23., 08:16
Éberling Anikó: Bubó álma (ablakkeret, vegyes technika, kasírozott vászon, 63 × 52 cm, 2017)

Menekülésre harangoznak

 

Ma elmentem egy misére,

felelősségről prédikáltak,

ezért le sem ültem.

a kijárat márványpallóján

ácsorogtam inkább félsötéten.

hónapok óta menekülésre harangoznak.

fáradok, lefeleztek.

és sokan vannak a halottak.

 

Abúzus

 

Gyerekeket úgy,

hogy külön.

hogy ne korbácsolják szorosra egymást.

hogy felnőttként egyiknek se vérezzen a háta.

 

Gyerekeket csak úgy,

hogy külön és ruhában

hogy hiszel neki, ha nem önmagától ruhátlan.

 

 

Önszabály

 

Engedelmeskedni születtem,

tiltsa meg valaki, hogy magamat ne szeressem.

 

Entitás

 

Amit teszek, egy külön lény tőlem.

külön lélegzik, beszél,

viszontszid engem.

 

Nem arról szól, amit nekem régen meséltek.

  

első fenyőillat

 

közelebb, mint álmomban veled.

lehetne minden fenyőillatú,

hogy mindent így szeressek hazacipelni.

lehetne minden kék szemű,

mindennek mák íze

és zongora hangja,

meg lehetne szeretni is.

ma mégis

egyik isten egyik angyala sincs elég magasan,

hogy rám lenézzen vagy érdekeljem.

ma ez van, és nem is bánom,

mert válladra könnyezve

kiringatod az összes csalódásom.

ha te vagy, senki se rám vigyázzon!

 

 Házi cica

 

 Mi lesz, ha megszoklak

és ha utána te kóricálsz el?

Én nem viselném jól,

mert gyenge vagyok a halálhoz.

Csak megbolondulni tudnék,

érted már az is vagyok.

Rólad semmit és mindent is

tudni akarok.

Átdorombolom a világaidat,

csak nevelj meg kicsit,

és ne öregedj meg előttem.

Ideszokok, te maradj.