Ambrus József: Vírusidőben

2020. október 24., 22:01
Szabó Ottó: Közös titok Istennel

Vírus-idő van, teszi a dolgát,

hiába a vétség, rám bizonyult,

viszi a királyt, vérrokon szolgát,

és megtelepedett, a beidomult,

aztán álltam a végzet ketrecében,

vastag kabátban, födetlen fővel,

halál sírt, rózsafa hangszerében,

ember vagy égiek mintázta erővel.

Lesznek napok a közeljövőben,

az anyag megrontja a beszédet,

bomlik az egység, az alvó kőben,

amíg újraálmodom az egészet.

 

Fájdalmat présel a fekvő áldozat,

naponta meghajolt szívverése, –

és virággal integet, aki szabad,

átszivárog a rontás szennyes vére,

mely elhozta egy tavasz reggelen,

 – és éjszakákon át üldözött –

vírusidőben áthasít félszegen,

naplemente, és bíborszín között.

 

Ma lecsordult a halál a földre,

és egyre lejjebb visz az áradat,

az élet ráfagyott sötét szemére,

de mosolyognak már a sugarak.

 

(Karantének)