Bajna György: Anti – versek

2022. december 16., 09:58
Boros György: Szántóföldek

Anti

Nélküle a legjobb kántor,
Legnagyszerűbb művész
Se tudott volna kicsikarni
Istent magasztaló dallamot
A kitűnő Kolonitsból.
Abban az időben a fújtató Antira,
A félnótásra volt bízva a nagymisén,
Ahogy sok más alkalommal is,
Aki templomi szolgálata után
A Novák-palota előtti útkereszteződésben
Irányította előszeretettel a forgalmat,
Ameddig meg nem jelent
Valamelyik szitkozódó rendőr.
Az orgonaszekrény hűvös oldalának
Hajtott fejjel most Antira gondolok,
Miközben Szent Pál apostol üzenete
Hangzik az oltártól.
Egyre romló hallásom az oka,
A megfordíthatatlan? Hiszen
Foszlányokban érkezik a szó,
Hogy mint elszálló madár
– Sokszor egész csapatnyi költöző –
Pillanatok alatt eltűnjön
A feneketlenségben?
Csak a Kor 13,1* marad velem,
Melyen tűnődni majd otthon fogok.
Most Anti emléke, a templom,
És a hűvös deszka nyugtat.


*„Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.” (1Kor 13,1)

 

2022 nyara

Hajnal volt másoknak, neki reggel – nyári.
A Nap valahol már nyújtózkodott,
hogy közömbösen, csaknem unottan
szemlélje ragyogásának újabb eredményeit:
a mély repedésekkel felszabdalt szántókat,
a füvek, virágok, a búza aszott maradványait,
a lángra lobbantott erdők füstölgő üszkeit,
a halott madarakat, szomjan halt állatokat…
és a boldog dögevőket.
Ukrajna fölött eltűnődött a menekülő hangyákon
és a szétroncsolt tetemeken:
ezek is a fény áldozatai,
valóban egy ösvényen jár
a ragyogás és a pusztulás?

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. novemberi számában)