Bartus Berci: Egyszer éjfél - versek

Egyszer Éjfél

Gyönyörű vagy
Puha lényed tétova fényben világítja meg
Rejtett vágyam árnyékát
Édesség az illatod
Ami nem hagy békén
Mert nem tudok nyugodni

Aztán Hajnal

Áttetsző pillanatok bújnak elő
Minden ujjam bőrödön táncoló sarkából
Már csak a csendet adom
És figyelem
Hogyan nem alszol el
Hogyan lett most színes
Hirtelen minden

Ha mellém ülsz

Ha mellém ülsz
Izgalmas lesz minden
Pedig nem is csinálunk semmit
Figyelmünk csak tehermentesen kószál
Egyik pontról a másikra

Ha mellém ülsz elfelejtem
Hogy volt valaha más gondom is
Pedig nem teszel sokat
Csak nézel, talán nem is rám
De az pont elég

Ha mellém ülsz, és
Valahogy megváltozik minden
Akkor mindegy is
Hogy mi történik éppen
Csak úgy vagyok

Ha mellém ülsz leállnak és
Egyszerre cikáznak a gondolatok
Mindent értek és közben semmit
Kicsit feszült, kicsit édes
Hihetetlen hogy erre is képes az,

Ha mellém ülsz

Metró 4 II.

Megtalálsz Aztán
Valahogy elhagylak újra
Nevetnek rám
A szemek
Amikbe nem nézhetek
Mert talán túlságosan
Elmondanék mindent.
Vagy talán téged
Meg sem talál.
Néha olyan idegen
Máskor közeli
Én nem tudom már
De amikor igen,
Akkor az isteni.

W

Kivetkőzve fekszünk az estékben
Valahogy mindig megtalálsz
Akartam tudni de nem értem
Egyedül izzó kalász
A lényem, a forró napsütésben
Menekültem a régibe, az újba
De amíg az életre várunk
Elmúlik az élet maga
És csak az emléked marad meg
Minden alkalom után
Újra meg újra
Minél többször égetsz meg
Annál jobban kellesz
Hihetetlen hogy ennyire érdekelhetsz
De csak az emléked marad meg
Minden alkalom után
Nemcsak az estéket akarom veled
Hanem a felkelő szelíd napsugárt
Így lenne jó gondolj bele
Sorszerű furcsa találkozás
Hogy mikor legnagyobb szükségem lenne
Te vagy a következő édes állomás

LeMelegítő

Éhesen fekszem
A szobám fala megnyúlik az üres térben
Vihar utáni ablakomat
Esőcseppek keresztezik
Abban vagyok amit neked adtam
Nem is emlékeztem
Nálad hagytam
Most visszakaptam
Abban fekszem
Mindenemmel tiltakozom
Ellened
Amiért mindenedet nekem itt hagyod
És közben észre sem vettem, hogy
Rajtam hagytad az illatod

Pesti torreádor

Vad rodeó
Fekete holló
Repül át az égen
A durva napsütésben

Melegen izzó fák
Meglökik a szürke délutánt
Kérlek csak hadd
Játszunk tovább

Nincs menekvés
Amink van már túl sok
Hogy köztünk ez kevés
Legyen

Hát engedj vad éjjel
Ne szoríts a szíjon
Csak akkor félj
Amikor félned kell

Engem szoríts inkább
Ne a földet
Harcunkban ne most
Kérj csöndet

Mikor most éget legjobban
Szemed tüzében forró
A legédesebb
Vad rodeó

2 beton közti

Rohanok, nehogy
Elüssenek utamon
A gondolatok

Reveláció

Végre rájöttem
Nem is a sálam szorít
Hanem a torkom.