Bék Timur: Labirintus #1

2020. augusztus 05., 06:06

Sárosi Csaba: Minotaurusz

Aszterión az égre néz

a hold akár a sárgaréz

fémlik le rá mérgező

látványa kék szemébe mar

tekintetébe vért kavar

hullám hegy gerinc velő

be van zárva mégis mindent

tudni vél mi odakint ment

nőni fog s mi széteső

egyszer minden összeomlik

partig ér el vagy lebomlik

hullám hegy gerinc velő

már nem reméli hogy kijut

Aszterión csak sírni tud

s véle sírni kezd a kő

lába alatt míg bejárja

kertjét lassan utoljára

hullám hegy gerinc velő

ha pirkad látja majd a nap

a fák testére hajlanak

ő van ott de mégsem ő

Aszterión szegény árva

négy szót karcol még a fába

hullám hegy gerinc velő

A vers az Aszterión című kötetben jelent meg (Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2019).

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. áprilisi számában)

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.