Aszterión az égre néz
a hold akár a sárgaréz
fémlik le rá mérgező
látványa kék szemébe mar
tekintetébe vért kavar
hullám hegy gerinc velő
be van zárva mégis mindent
tudni vél mi odakint ment
nőni fog s mi széteső
egyszer minden összeomlik
partig ér el vagy lebomlik
hullám hegy gerinc velő
már nem reméli hogy kijut
Aszterión csak sírni tud
s véle sírni kezd a kő
lába alatt míg bejárja
kertjét lassan utoljára
hullám hegy gerinc velő
ha pirkad látja majd a nap
a fák testére hajlanak
ő van ott de mégsem ő
Aszterión szegény árva
négy szót karcol még a fába
hullám hegy gerinc velő
A vers az Aszterión című kötetben jelent meg (Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2019).
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. áprilisi számában)