Törött csirkeszárnytól a víz kiver
Sápadt főzelékként borsódzik a hát
Istenként embert játszani – nahát
Átírni ezt az egészet nincs mivel
Sorsunk e farmon: hinni s hízni kell
Kötelességed felakaszt, lógsz a fán
Ez is, mintha művészet volna tán
Levesében infarktusos szív ível
Magánszféránk fehér látványkonyha
Bizalmasod kukkol, s köpködi markát
Míg beveted ágyad megnyugodva
Létezése te vagy, te csirke far-hát
Benned él s belopva mítoszodba
Kölcsönösen teremtjük egymás arcát