Birtalan Andrea: Idill

2021. február 23., 09:00

Anya-minden (Szimonidesz Hajnalka illusztrációja Boldizsár Ildikó Az igazi karácsony című könyvéből, Kolibri Kiadó, 2017)

Létezésed egy apró hintaló
A boldogság hajópadlóján,
Elringat, mint jó könyv a magányost.

Mosolyod fehér orchidea,
Folyton nyílik, szüntelen ragyogva,
Mint ablakok a nagymelegben.

Csendben duzzog a távirányító,
A tévé lassan műkincs lesz már,
Híradó helyett a nagy kék szemek,

Végtelen lehetőség, tenger,
Magad bámulod egy fali képen,
Nincs szégyen, gátlás, büszke vagy rá,

A derűtől égsz, mint új izzókkal
Egy aranyfoglalatú lámpa,
Elfedsz mindent a jókedveddel.

Ott kint csönget egy sárga villamos,
vázát kocogtatsz, újrajátszod
újra és újra mert sosem elég.

Nem bújni takaróba, szerepbe,
Nem hajtogatni dobozokat,
Lenni itthon, együtt, béke-csendben.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. május 25-i számában)

Versek

2021. február 22., hétfő

külön-külön-hitek régebbi korok letűnt utcáin

más elvárások szerint keresve ars poeticákat

folytonos indulásban-érkezésben

egy-egy adott percben mindenütt és sehol

elfelejtett festőállvány a szobában

az egyik szomszéd harmadik hete kómában

pletykás vénasszonyok a ház előtti padon

meghalt díszfa az ablakod előtt

Lao-ce és a Patkány

2021. február 21., vasárnap

Aki a Titkot fogával kereste,
nem kár, ha döglött: többet ér a teste. –

Így szólt a Bölcs, majd jobb életre intett,
és megbocsátotta a vétkeinket.

Lázálmok, ha éjjel

2021. február 21., vasárnap

Szép, barna testű fák álmodnak a hegyoldalon,

Csupasz karjuk az ég felé emelik,

Úgy álmodnak napsütést.

Nekünk az Isten mindent megbocsát, mint a fáknak,

És elhozza a rügyfakasztó tavaszt.

Versek

2021. február 20., szombat

Kötve hiszem, hogy néhány taktus hexametertől

Holnap másként kel fel a nap, de a gondolatok, ha

Égre feszülnek, felvirradhat tőle a menny, és

Hittel mondom, megváltozhat tőle a Föld is!

Versek

2021. február 19., péntek

Ki néz ki most az ablakok éjjelén?
Ki érzi, hogy elmúlik az énidő?
El, mint az én, el, mint az ő, el.
Nincsen örökre, ha minden itt hagy.

Versek

2021. február 19., péntek

„Viszlát, Infernó!”
A Sátán úgyis csak génmanipulált,
nyakában kiscsengős humánokat fogad be a
klímaváltozás sújtotta pokolba,
és engem, aki bérli ezt a házasságot.

Fiatal arcodra nem,
csak bőröndjeidre emlékszem.
Az előszobánál bennebb
sosem hoztad őket,
kilométerkőként jelezték
otthon tett lépéseid.
A küszöb kopott,
törülköződ és papucsod
új volt, mint a vendégeké.

Meg kellett szoknom,
hogy velünk élsz.
Mindennap
lerajzoltalak,
háromezer-kétszáznyolcvannégy
darab papír,
pedig csak három évet adtak az orvosok.