Birtalan Andrea: Versek

2021. augusztus 10., 07:39
Éberling Anikó: Gépies vallás (vegyes technika, 80 × 98 cm, 2016)

Substance
 

vírusokkal álmodom, s az álmom

úgy várom, hátha szertefoszlana

morzsolom a maszkomat és várom

hogy egyben tartja torzuló fejem

 

mint magányos, átlag délutánok

arcom, szemem egyre komorabb

úgy önti el a rettegés az elmém

mint agyvérzéskor meleg vérpatak

 

már kipihentél minden ébredést

a kéz remeg, a láb, a test, a haj

áramütésként jár át most a pánik

hogy puszta ésszel fojtod meg magad


 

A képernyőn túl
 

A képernyőn túl a valóságot

látod, hogy nincsen valóságod

Dobban a szív és kattog a szemed

a billentyűzet a szád a kezed

 

Úgy hullnak a lájkok, mint az ékezet

az evszakok között nincsen átmenet

Képpontoktól nem látod az erdőt

pedig a város fáin étterem nőtt

 

A kapcsolati hálód egy-null, bináris

a gondolati egység banális

Lássuk, hány élményt dobsz el ma

Péntek, csütörtök, dobszerda


 

Feedback
 

úgy tűnődöm el azonban

a képernyőn arcom a bomba

a bomba nő, ki nem vagyok

és a szolgáltató is elhagyott

de hány az év, mi nem gyerek

mikor leszünk már emberek

úgy születtünk átkozottan

a homlokunkon lábnyomokkal

de ki az, kit én nem ismerek

pörögnek itt a névjegyek

arcom a könyv, a könyv a bomba

az új Hermész a nulla egy

új értesítésed felragyog

de jó, hogy én is egy vagyok