Substance
vírusokkal álmodom, s az álmom
úgy várom, hátha szertefoszlana
morzsolom a maszkomat és várom
hogy egyben tartja torzuló fejem
mint magányos, átlag délutánok
arcom, szemem egyre komorabb
úgy önti el a rettegés az elmém
mint agyvérzéskor meleg vérpatak
már kipihentél minden ébredést
a kéz remeg, a láb, a test, a haj
áramütésként jár át most a pánik
hogy puszta ésszel fojtod meg magad
A képernyőn túl
A képernyőn túl a valóságot
látod, hogy nincsen valóságod
Dobban a szív és kattog a szemed
a billentyűzet a szád a kezed
Úgy hullnak a lájkok, mint az ékezet
az evszakok között nincsen átmenet
Képpontoktól nem látod az erdőt
pedig a város fáin étterem nőtt
A kapcsolati hálód egy-null, bináris
a gondolati egység banális
Lássuk, hány élményt dobsz el ma
Péntek, csütörtök, dobszerda
Feedback
úgy tűnődöm el azonban
a képernyőn arcom a bomba
a bomba nő, ki nem vagyok
és a szolgáltató is elhagyott
de hány az év, mi nem gyerek
mikor leszünk már emberek
úgy születtünk átkozottan
a homlokunkon lábnyomokkal
de ki az, kit én nem ismerek
pörögnek itt a névjegyek
arcom a könyv, a könyv a bomba
az új Hermész a nulla egy
új értesítésed felragyog
de jó, hogy én is egy vagyok