Bolemant László: Versek

2022. március 19., 11:02
Jánosi Andrea: A tenger vagyok

Adria

víz vagyok, házam tenger-öböl
idő-vert sziklák s partok fölött
esőcseppjeim forrón-marón
s karcos jegesen színtelen testbe-hatolón

megtört és szétcsattant hullámokban
magába omló áttört fényfestő árban

szelek törékeny játékszereként
fehér vonalakra hullámtaréjt
homlokfalakat kék bőrömmel
az eget könnyedén megérintem

forgószél vagyok örvények tölcsére
anyagban de mégis anyagon kívül és egy
szerte a súlyos és súlytalan erekben
látom magamat a felismerhetőt

édes-sós
ki- és befolyó
képzeletbeli tömb
e tengeri mederben

 

gyűrődések…

gyűrődések
                kéregcserép
repedések
                mohák
kéregtetű
                érdesség
mélyedések
                pörsenések
feketére elszíneződő
gyulladt sebek
a fák lélektükre

 

az erdő könnye

tölgyek lassú szerelme
rejtett nyirokereikben
halkan érő mozdulatlan
s alámerülő anyagtalan

a törzsek egymás mögött –
súlyos idők ezernyi tengelye
éhes aszkéták – kitartó nyugalom
fagyos szelektől sebzett bőrükből
aszott sziklába nőtt ujjaikból
kibuggyanó kortynyi barrique bor

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. márciusi számában)