Bujáki Lívia: Versek

Újszülött

Nem tudom még, hogy
én mivégre jöttem,
előttem még az
élet tiszta lap.
S ki tudja azt, hogy
mi lesz majd végül,
nyúlfarknyi vers, vagy
tán egy színdarab.

Fölém hajolsz, és
(épp úgy, mint előttem)
előtted is a
sorsom nagy titok,
és mégis onnan,
hol kezdődött a létünk,
már régtől fogva
ismerős vagyok.

Tőlem csupán egy
kis mosolyra futja,
de te ne bánd, csak
ez, mit adhatok,
azon felül, mit
vállaidra raktam,
azt hogy taníts, és
ez a legnagyobb.

Tanulj, s taníts, hogy
én is többet tudjak!
S tőlem az álmot
soha el ne vedd,
az Idő vasútján
az élet pillanat csak,
de belőlem még
sok minden lehet.

Születésnap

Mikor újra születésnapod van
és búsulsz, hogy eltelt annyi év,
s a ráncaid megint szaporodtak,
s tortádon egy újabb gyertya ég,
búsan gondolsz ősz hajszálaidra,
míg tükröd a fiókban lapul,
mért’ is néznéd? Tudod te azt jól, hogy
az idő, az idő nagy úr.
Mégis, mint egy fényes, ritka kincset,
úgy tekintsd a múló éveket,
s gondolj arra (szívszorongva bár, de)
hány barátod ezt nem érte meg!
Nézz csak körbe, s rád tekint az élet,
a fű sarjad, a gyermek nődögél,
némelyiknek mindössze egy perc jut,
amíg itt van, míg a földön él!
Én mondom, hogy adj hálát a sorsnak,
odakint még néked kék az ég,
s gondolj arra milyen jó azt látni,
hogy tavasszal virágzik a rét!
Békélj meg a születésnapokkal,
sok-sok éved nagyon ritka kincs,
hisz egyszer volt, hol nem volt az ember,
ma még van és holnap – talán – nincs.

Emlék
Jó érezni bőrömön, hogy itt vagy,
akkor is, ha nem vagy már enyém,
eljövök, de megmarad az illat,
mint a hó a rózsafák hegyén.

Minden perc egy újabb nap felé visz,
ám az emlék makacs egy dolog,
elillan a pillanat, de mégis
kik visszanéznek újra boldogok.

Ezért aztán emlékezni jó lesz,
rágondolni zsémbes teleken,
akkor is, ha szerelemről szól ez,
akkor is ha mégsem szerelem.

Hátizsák

Volt egyszer egy hátizsák,

úgy hívták őt, hogy Izsák.

Az bántotta Izsákot,

sose látott világot.

Az udvaron letették,

aztán elfelejtették.

Arra gondolt hát Izsák,

lássuk, milyen a világ!

Vándorolt is napokig,

s eljutott a sarokig.

Ballagott a hátizsák,

meglátott egy kiscicát.

A  kiscica didereg.

megmentője ki lehet?

Anna? Panna? Nem vitás,

csakis Izsák, senki más!

Hanem aztán utána

rábukkant egy kutyára.

Az is fázik, kesereg,

menedéket keresek!

A lábtörlő nem elég!

Izsák lett a menedék.

De mi történt, gyerekek?

Meglátta az egeret.

Cincogott az egérke:

– Hol találok fedélre?

Így lelte meg Izsákot.

Már nem ázott nem fázott.

Nem sejtette, hova ment.

Mikor aztán odabent

meglátta a kiscicát,

nagyot fordult a világ!

Jól megijedt szegényke,

s menekült az egérke.

de a cica se bátor,

ő meg fél a kutyától!

Kutya-macska szétszaladt,

a hátizsák szétszakadt,

bárki, aki arra megy,

hogyha látja, varrja meg!

Esti holdnál

Esti holdnál, teliholdnál

kedves őz, én láttalak.

Bár igaz, hogy messzi voltál,

ballagtál a fák alatt,

megcsodáltam lépteid és

megcsodáltam termeted,

így azon a nyári estén

simogattad lelkemet.

Kedves őz, én mindig várom

a lepkét, a méheket,

szeretem az erdő mélyén

meghúzódó életet,

szeretem a málna ízét,

vadvirágok illatát,

szeretem az esti égbolt

felderengő csillagát.

Kedves őz, én azt kívánom,

hogy majd minden szép legyen.

Napjaidra sose vessen

árnyakat a félelem,

járj sokáig itt az erdőn,

mint a szél a fák között,

és talán majd újra látlak,

hogyha egyszer eljövök.

(Karantének)

Előretolt Helyőrség | Karantének – Pályázat

Az Előretolt Helyőrség szerkesztősége a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség támogatásával nyílt pályázatot hirdet írók, költők számára. A szerkesztők által közlésre elfogadott pályaműveket a lehető leghamarabb kifizetjük, így segítve a magyar szerzőket. A felhívás 2020. május 31-ig érvényes.