Csák Gyöngyi: Versek

2022. január 21., 10:10
Csomortáni Gál László: Alkonyati hálaima, 2018

Anonymushoz

Hiányzol, Anonymus –
te napot ígérsz,
én éjszakát holddal, csillagokkal.


A pillanatok fontosak,
miket körénk emel az égi kar:
az idő cselekedeteink váróterme.


Országod világosabb a többinél,
biztonsággal tájékozódom benne,
kedves halottainkkal tegeződünk
suttogásunkkal fellármázott temetőkben.


Szép a te megtizedelt birodalmad.
Vezetsz tovább,
megláttatod a szépséges körforgást,
tócsák piszkos vize miként emelkedik felhővé,
megérteted, hogy szebbet, teljesebbet él
az embernél egy parányi virág is –
mozdulatlanságra ítélve, szótlanul.


A teljesség hiánya borzaszt:
miképp, ha tér-idő járomban vakon?


Tekinteted a létezés költeménye.
Áruld el Kőműves Kelemenné titkát,
ne űzzenek el a falat építők közül!


Vallod, puszta önárulásunk
felnőtté nem növeszt,
az arc arcunkká akkor állandósul,
ha magunkról megfeledkezünk.


Ima

Jöjjön el a te országod,
és legyen meg az én akaratom,
ez kell: ország és akarat,
a létezéshez a feltétel ennyi,
miért kell gyávaságunkba belehalni?


Válasszunk semleges bolygót,
a szánalom és alázat gyalázatától
egyforma távolit,
legyen meg a mi akaratunk,
és jöjjön el a mi országunk.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. januári számában)