Hangulatjelentés
Itt most idegen harc folyik,
itt nem dübörögnek harckocsik,
itt megszokni kell, hogy nem lehet,
itt engem is kiürítenek,
itt most idegen harc folyik,
megaláz, taszít, undorít,
itt elkásásodnak a betűk,
itt keselyűk vagyunk, keselyűk,
s vallani kéne, vallani:
hogy nem vagyok európai,
itt semmi sem vagyok, nem lehet,
bennem is kiüresedett,
csak megszokni kell. Tetszhalott.
Nem vagyok. Nem vagyok. Nem vagyok.
Ember a vízben
Hol vagytok most, kedves halottaim,
hol vagytok? Tudjátok-e, mennyi a kifli,
maradt-e tej a hűtőben,
elég erő a holnapba nézni,
eleget hallottam már, vége van,
kikészültünk, kedves halottaim,
érni valamit, lesz több esély,
mondjátok?
Nem vagytok itt,
lassan nem vagyunk mi sem,
utórezgései vagyunk valami jónak,
nem sokat ér ez a mi lenne, ha,
körbeölel, elkeserít, bezár,
nem lehet szabadulni tőle,
de ti nem érzitek ezt, kedves halottaim,
nem látjátok, hogy hervadunk,
hervadtatok ti is, tudom,
lassultatok, s hittétek, hogy a gyerekeknek jó lesz,
pedig tudhattátok volna,
krónikus szél fúj mindenfelől, nincs szabadulás,
nincs menekülés, nem létezik se csapda,
se préda. Csak mi vagyunk. Körülöttünk semmi.
Ember a vízben.
Mint foszfor a gyufa fején
Mint foszfor a gyufa fején,
ha elhasználnak, elégek.
Visszhangzik bennem, hogy nem én,
csak a sötétség miatt fénylek.
Arcot mos, tükörbe néz,
hogy élek-e még. Így megy ez.
Visszhangzik bennem, hogy nem én.
Lélegezz, lélegezz, lélegezz!