Csillag Tamás: Versek

2021. november 27., 10:04
Utcai Dávid: Cím nélkül (akril, vászon, 190 × 260 cm, 2019)

Életkép

Megbizonyosodtunk, hogy
nincs még reggel,
megbeszéltük, hogy rosszat álmodott.
Elmesélte, hogy a sárkány
elcsente a törpök aranykincseit.
Azt mondtam, tudom,
de szerintem egy bátor kisfiú holnap
biztosan segít visszaszerezni.
Aztán mindent megnéztünk,
nevén neveztük a lámpát,
a szőnyeget, a falimatricákat,
játékokkal teli dobozokat.
Azt hiszem, aminek tudjuk a nevét,
az körbebástyáz minket.
A biztonság kedvéért
felkapcsolt villannyal aludtunk.


Ránézek a fiamra

Ránézek a fiamra, reggelizik.
Belefeledkezik a rutinba, nagyokat harap,
csillog a szeme, csupa élet.

Mintha már álmodtam volna ilyet,
ülünk az asztalnál, apa vagyok,
minden mozdulat ismerős,
szinte hallom a szavainkat,
az időt nem tudom, most,
vagy harminc év múlva, talán
csütörtök van, focinap,
talán túlterhelt hétfő, de jólesik örülni,
jólesik, hogy nem kell
félni semmitől, magunktól se.

És a föld forog, pislogok, vége.
Asztalnál ülünk, a fiam tiltakozik,
nem kell vaj, újra kéri a repül a bálnát,
s én félve gondolok magunkra, a munkátlanok
láthatósági mellényes országára,
ránézek a fiamra, hogy megint itt vagyunk,
megint most vagyunk,
felém nyújt egy megrágott kiflivéget,
mosolyog, csillog a szeme, csupa élet,
s egyszerre hinni kezdek a mesék erejében,
s azt gondolom:
köszönöm,
köszönöm!

 

A világ küszöbén

Nincsenek bibliás bűnök,
kiüresednek a számon.
Bevallhatatlan szerelmek
lázas furulyáin játszom.

A világ küszöbén ülök
istennek, pogánynak, egynek,
szeress engem, Hazám, én
bocsáthatatlan szeretlek!

 

Itt valahogy mindig

Mindenki fázik,
itt valahogy mindig fúj a szél.
Káromkodni kellene.
A súlytalanság, a zsákmányállatok
súlytalansága távol tart a munkátlanok
utcán gubbasztó fecskesorától.
Ugye te is érzed? Kómában fekszik a délelőtt.
Bárcsak olyan könnyű lenne minden,
mint a köszönömre rávágott gépies szívesenek.
Szomorú, kilomtalanított ország az arcunk,
legyen már elég, legyen már elég,
legyen már elég. Végül is mindegy.
Nekem mindegy.
Neked is.

 

Attól függetlenül

Anya szerint ha valami nem megy,
meg kell próbálni újra.
Azt is mondja, hogy nem lehet
mindig csak kenyeret,
meg kell enni a fasírtot
és a zöldségeket is. Legalább egy falatot,
mert amíg nem kóstolom meg,
nem tudhatom, szeretem-e.
A csokit például azért lehet szeretni, mert édes,
a szendvicset, mert apa szerint egy
szendvics nevű ember találta ki.
Apa mindig okoskodik.
Attól függetlenül szeretjük anyával,
ha bohóckodik, mindig nevetni kell,
de ha rossz a kedve, olyankor
sokáig csendben vagyunk.
Anyát meg azért szeretem,
mert ha vele vagyok,
mindig boldog szokott lenni.

Legfrissebb hírek
Legnézettebb
2022. január 23., 09:55
2022. január 23., 09:45
2022. január 25., 09:39
2022. január 21., 10:19
2022. január 21., 10:10
2022. január 26., 09:06