Csoóri Sándor: Anyám, fekete rózsa

2020. május 03., 08:39
Nemes Fekete Edit: Távozó – Fotó: Molnár Edvárd

Anyám fekete rózsa

Anyámnak fáj a feje,

nem iszik feketét –

anyámnak fáj a feje,

nem szed be porokat;

szótlanabb sápadtsággal

feji meg tehenét,

szótlanabb sápadtsággal

söpröget, mosogat.

 

Anyámra durván szólnak

jöttment idegenek?

anyám az ijedtségtől

dadog és bereked;

sötét kendőjét vonván,

magányát húzná össze;

ne bántsa többé senki,

félelmét ne tetőzze.

 

Anyám utakon lépdel

s nem jut el sehova –

szegénység csillagától

sebes a homloka;

vállára még az orgona-

virág is úgy szakad,

mintha csak teher volna,

jószagú kárhozat.

 

Nyár van égen és földön,

zene szól, muzsika,

anyám csönd-sivatagján

el kell pusztulnia.

Gépek, gyártmányok zengnek

csodáktól szélütötten,

de egy se futna hozzá:

segítek, azért jöttem.

 

Anyámnak fáj a feje,

anyámnak fáj a semmi,

anyám fekete rózsa,

nem tud kiszínesedni.

Egy éjjel földre roskad,

megtört lesz majd, kicsi –

Bejön egy madár érte

s csőrében elviszi.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. május 5-i számában)