Fák gyökerébe kapaszkodunk,és a béke mint a háttérbenalázuhanó víz csobogásaátmos bennünket.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. januári számában)
azt mondta óvakodni kell a beosztottaktólmert ők terjesztik a főnökötés a főnököktől is óvakodni kellmegterhelik az immunrendszert
Gyermekként könnyű volthinni. Az élő és holtősök keresztje ott függötta falakon s nyakamban.
a lámpa sárgán kacsintott,bőrbe égető mosolyokatcsalogattak a fényszórások.mindketten könnyezni kezdtünk,ahogy a bizalomért káromkodóhomályos alak hátulról meglökött.
Tükreimet a disznók elé hánytam.Meglátták tükörképüket.Feldühödve széttaposták.
Elnyúlik a sötétség az utcák hosszain,kipréselve a testek álmait magának,fölszisszenő kis tekervényeiket melegfüstökkel elegyíti a szél
Az üzenet átadva, a hullám alólfelbukkan a palack,s zöld fény villan fel a képernyőn.Az ember a csillag szerint igazodik,mögötte, benne Istent hisz.
Ha nem alszol jól az éjjel, ez lesz,hátadra veszed a világ gondjait,míg rá nem jössz, hogy közel a nem és az igen!A pohár alján nem marad semmi,elfogytunk közben, a valóság ez,suhintok, s minden marad a régiben!
de a víz nem emlékszik,mert nincs múltja,a partját minden pillanatban ott hagyja,a víz nem figyel a jövőbe,fut előre céltalanul,mert semmire sem vágyik.
csókolózunk a petőfi épület lépcsőjénnem hiszem el, hogy ezt nyilvánosan csináljuksötét van, de a szocreál objektum fényeielőtérbe helyeznek minket.
Itt vagyunk hát, hol minden kezdődött,most hull a nap a fekete völgybe.Üresség árnya,kihez beszélek.Gondol, vigyáz rám.
Helyőrség