résen át
figyeld a résen át a tájat,
a nyers vidék fényeit, foltját:
kapcsold a végső hírcsatornád –
figyeld, a táj ahogy kifárad
figyeld a résen át
a könnyű lankák, ártatlan lejtők
rejtett fordulóiban a feldőlt
roncsokat: utakra tévedt
foltokat s lidércet
figyeld csak
figyeld a résen: látsz-e mást ott?
ártatlan lejtőt, könnyű lankát?
a nyers vidéken úgy haladj át,
figyeld a rezzenő fényt, füvet,
lapít bennük a rémület –
ez lesz utolsó híradásod
minden élet félbehagyott
minden élet félbehagyott –
látod magad az időtlen
nem érkező eljövőben:
lankadt szíved hogy vánszorog,
mintha várnák jobb városok –
látod magad – mégse vagy ott:
minden élet félbehagyott –
lüktet benne még a kezdet,
s ő nem lüktet már, de reszket,
te is maradsz mind, aki vagy,
tenni, teremteni fiad
nem látod, mert mégse vagy ott:
minden élet félbehagyott –
utolsó stációk
hiába vettem fel legszebb kockás zakómat,
ő nem jött el,
mondják,
ruhája sincsen hasonló alkalomra
körbeáll vendég, moderátor:
szívem kalapál, kalapácsol,
pontosan tudom, mit is cselekszem
feszülő csendben,
a mikrofon előtt,
mintha kérdené,
miért hagyták el őt
pedig ő nem jött,
közben a vendég
szemében látjuk
az elárvult emelvényt
alatta egy hoszteszt:
ki tudja, kit sirat?
elárvult teremtést?
anyát? engem? fiat?
„mindegy is, bármi történt:
három napig legyen
hír egy közösségi felületen!”
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. szeptemberi számában)