Demeter Arnold: Teljes nyugalommal és más versek

2022. november 24., 10:19
Simek Viktor: Domb a falu végén

Teljes nyugalommal

Itt jöttem rá, gondolok a világra.
A szomszéd halott fiára és a leszakadt kezű
emberre a falu másik szélén. Arra, hogy
milyenek lesznek az élő arcok halottan.
Ki következik? Kit látunk utoljára a kisbolt
ajtajában? Itt tanultam meg, hogy aki
vár az állomáson, de nem ül fel a vonatra,
úgyis arra vár, hisz aki kötelet keres, az
mindig talál.

Falun kapzsiságból kapzsukáznak.
Összegyűjtenek mindent, hogy legyen
és így élnek, összegyűrt telkeken.
S majd itt halnak meg, sötét, kis szobákban.
Hisznek, de kételkednek a csodákban.
Segíts magadon, s ki így dönt, hóhér se
kell neki. Még egyszer köszön mindenkinek,
és a temetőt magától is megleli.

 

Mit eszik az Úristen?

Az Olt partján mossa kezét az Isten reggelente,
az arra járó munkásokat figyeli, megbocsájtóan
mosolyog rájuk, hogy nap nap után elhagyják
a paradicsomot.
Senki nem köszön, mégis a műszak végén
hálás tekintetek ragyognak a víz felszínén.
Így majd az öreg szakállas vacsorára
bőséges fogással tér haza.

 

Séta

Régen itt más lakott.
Hát igen, laktak itt páran.
A falu gyermekeit eltemeti.
Mióta? Közel hétszáz éve gyászol.
Meghalt? Meghalt zsúpfedél alatt.
Vele együtt 1941 tavasza is.
Annyit menekültünk. Hova?
Egymáshoz, egymástól el, erre,
az erdőfele. Ott lőtték le a testvérem.
A szekéren ült, négyéves volt.
Sírt miatta? Nem volt idő, volt hat másik.
Szerelmes volt-e? Idő volt rá, alkalom nemigen.
Akkor hogy lett a család? Muszájból, fiam.

 

Tönkök

Az erdő felé fordulsz. A kivágott fák nyomát keresed.
Egyre csak azt hajtogatod, hogy ez nem lehet a teljesség.
Hisz minden egyes fa a félelem része, csonkjuk azt jelzi,
a sötétség valakibe éjjelente beleköltözik, még akkor is,
ha körülötte minden csupa zöld vagy zöldellő.
Majd nagy sóhajtások közepette,
egyszer csak leülsz az egyikre és azt mondod:
nézd, ez az egy itt, ha lemegy a nap, én vagyok.

 

Példaértékű

Mostanában csak kettétört fák szétnyílt
üregében fészkelhet a falu szélén álló,
az erdőre honvággyal gondoló pásztorok tekintete.
Ugyanaz a mestersége, mint az Istené, mondják.
Ha neki juhszaga van, hát az angyalok is lenézhetik
a teremtőt, hisz halandóktól bűzlik.
Hű társai segítik, eb-papok, ugatók és betanítottak,
akiknek szaporodása teher a gazda számára, de létezésük
a nyáj vesztét tartja távol. Így halad az erdő felé,
és hogy a sötétség ne szakítsa ketté, mint a fát,
feláldozza magának őrzött jószágait,
s majd hosszú tanakodás után,
miután kutyái eleget rágódtak rajta,
kijelentik az ő nevében, hogy
példa életű egy birka volt.

 

Pletyka-part

Kék fogú öregasszonyok mormolnak
egy elfeledett sír fölött imákat. Jajgatásuk
közben a hullámtörők áldozatainak maradványai
láthatók a tenger fenéken. Szájüregük mélyéről,
szúvas hajóroncsokból olajos, megrozsdázott
pótpropeller darabok emelkednek a szájperemre,
melyeket bálnanyelvükkel hamar elkapkodnak
a vén, kompót-világú emberi korhadások.
Amint szertartásuk véget ér, hamis hírek
terjesztésébe kezdenek, hogy gyilkosok és
hullám-erőszakolók jártak itt, ők gyalázták meg
a tengert.