Demeter Arnold: Versek

2021. március 14., 09:25
Skrabány Viktor alkotása

Értetlenül állsz

Kotorászol a hidegben, már
megint telet játszol. Nyáron temetés,
fekete ruhában állsz a hűtő előtt,
ami szerinted a hóemberek koporsója.
El akarod temetni, és nem érted, hogy
mi miért a halálból táplálkozunk, ha
az úgyis nehezen emészthető.

 

Fészket raknak

Minden madár a tenyeredből eszik.
Minden madár itt talál társra.
Tollakkal incselkednek, majd az erek
mentén kicsipegetik az utat a kobakig.
Fészket raknak. Ha jön a tél,
ürességet hagynak, és a szívhez
közel egy halott seregélyt.

 

Nyomtalan

Nehéz a seregélyek szárnyvonala mentén
utat találni, de figyelem a csettegést,
a hang után megtalálom őket.
Fél hatkor indulok, sötét lesz,
és az udvaron kora tél játszik
a diófalevelekkel.
Nyomomat elfedi az első hó.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. márciusi számában)