Demeter Arnold: Versek

2021. augusztus 30., 19:39
Becsey Zsuzsa alkotásai

Örök lemondás –az első
Ilyés Krisztinka Kedvenc felhőmnek című versére

– Ha nem lennél ilyen messze, talán sosem kerülünk ilyen közel –
Egy éjen át fürkészem a messzeséget, középpontjában te,
a furcsa támpont. Az univerzum kiszámítható csodája.
Millió éves lámpaoszlop, mely tövében emberi századok
megfáradt bosszújukkal vizelnek le palotát, kertet, sírkőt.

– Testvéremnek tartalak, mert már olyan idegen vagy –
Akárcsak Amarok, úgy jössz el a sötétségben, hogy
megküzdj a tekintetekkel, s ha olykor azt gondolnám
egyedül kószálok, hát tudom, követed lépteim, mert
néma farkas vagy, az inuit félelem megtestesítője.

– Mindig eltűnsz, és én minden nap utoljára várlak vissza –

 

Két dudás
– Kölykem biztosan elhagy, ha elhagyom magam –
Talán ha megbocsátom törekvéseim, Énke majd
újra kezet fog. Az is lehet, nem süti le arcát, mint
az életből kiábrándult őzek egy csattanás előtt.
Tán néha még meg is látogat, régi dallamokkal
örvendeztet, és olykor megragadna, mint éjek
sötétjében róka a tyúkot, mert ő tudja,
valaminek veszni kell, hogy ebben a csárdában
két tudás maradjon.

 

Agancserdő
Agancsokból nőtt ki ez az erdő.
Halálhörgések gyökeréből szökkent szárba
a madárcsicsergés, és azok a róka kölykök is
csak a rosszindulat maradványai. Milyen
ösvényt keresel? A sötétségbe vezet
minden kis hajszálér, s amint az erdő mélye
megdobban, elnyeli a benne utat keresőt.
A halálból született mind ez, és te élve
akarsz a része lenni?