Demeter Arnold: Versek

2022. január 31., 09:16
Duncsák Attila: Sors (2003)

Győri Klára mellett a kisszéken, hallgatódzva
„Nem kívánok irigyemnek egyebet, élje végig keserű életemet.” (1975)

Széken ülve este, menedéket keresve
pirospozsgás asszony mesél.
Háta sajog, körötte nevető jajok,
– Kali néni, miket beszél?!
„Ne hidd fiam, úgy es így volt,
eveztem én, az életem akár egy gálya.
Mert nem figyeltem, s egykettőre
kiszáradt az én örömöm zöld fája.”

 

Törleszt
„Már bele voltam nyugodva a sorsomba, gondoltam,
egy halállal úgy is tartozunk”
– Puskás Antal hadifogoly visszaemlékezése

Hát te itt rohangálsz a peronok között?
Vigyorod nem baráti, s rám vársz, ebadtája!
Istenem, szegény embernek szegény a halála,
s ki rab, annak még hosszabb út vezet odáig.


Félálom, rángódás.
Te, megbűnhődsz mindezért, hogy engem magamra hagytál.
Vizet! Vizet! A legmélyebb pontján
megfulladunk, hónom alatt sós halak csiklandozzák ki szívemből
a pumpáló vérözönt. Vizet a zörgő csontok közé, vizet!


Adósak lettünk ez út alatt magunkkal. Világon
átcibáló megráncigáló segítőink. Áldott kezetek
koptatta belőlünk a hitet, s tartozásunk egy téli éjszakán,
fagyott testek között, feledésbe merül.

 

Akik nem

Akik nem jönnek haza, miféle világtréfája
húzta őket csőbe, megszűnik a bölcsőjük-sírjuk is?
Hisz nézze, a mezőkön meztelen hevernek.
Kik ők, Lajos bácsi, ismeri bármelyiküket?
Apjuknak büszkeség, anyjuknak a méhből
eredő szerelem, s itt a pusztaságban csak névtelen
cafatok egy megtépázott tetem körül.
A határ már nagyon közel. Keleten vasrács,
ezrek golgotája. Harminc kiló vagyok. Félhalott.
Lajos bácsi, alászáll a poklokra, ha már itt vagyunk?

 

Csak még egy napot

Csak a csajkát, csak azt add ide.
Remegő kezedből kirázódik a gondoskodás.
Egy kiskorty leves, mint tápláló anyamell
e vasfazék, s olykor csak tekintetünk fő benne.
Csak a csajkát, csak azt add ide.
Fűrésztelepre emberi korhadások hordják
a tönkfákat. Bányákból a csillék szenet
hoznak fel, életet visznek vissza.
Tömegek ássák tömegek sírját, hát add már
a csajkát, hadd kínlódjak még egy napot
fagyott ujjaimmal, megtört lelkemmel,
csonttal és reménnyel.
Csak a csajkát, csak azt add ide!

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. januári számában)