Demeter József: Ima/kikelet/ és más versek

2023. március 12., 08:44
Jánosi Irén: Reggeli imádság

 Ima/kikelet/            

                             ,,Mélység kiált mélységet,”
                             (Zsoltár)

Mint a szép híves patakra... Szomjúhozó

Szépségek szépe, úgy hajolj a víztükör

Fölébe, és íme!  Felkelőben már a Nap.

Csókolja a Földet – hó-forrón, s! Mintha

Gímszarvasok szökdelnének párosával

A végtelen Űr felé... Ó, dehogyis, mintha –

Ténylegesen! Ösvényein a karcsú

Fény énekének. Zsoltárosan. Nézzétek

A megtestesült tavaszt. A virágszívűt. Virág-

Szeműt. Virághajút. Hullámzó díszét

A fejnek. Fésüljétek. Földig érő copfjába

Kössetek bő szalagot. Selymét az égnek –

Óvjátok, Szeressétek. Becézzétek. Madár-

Dalok színtisztásain – dobjátok el a gép-

Zene online dobozait. Okos telefonostól-

Mindenestől. Öltözzetek az áldott jó

Istenünk – örökzöld-szép ünnepébe. A

Füstös gyárak műruhái-kelengyéi helyett,

Hogy! Makulátlan szépségekként, híven

Hajolhassatok – a jó havasi vizek, őszinte

Patakok, források, erek, lélek mély tükrei

Fölé. Kössetek lányszemű-kék szalagot

Az évszak frufru dallamos haj/fonat/ába,

Hogy! Az igazi, hűséges tájat, nehogy meg-

Igézzétek – tavasszal, az aranykalászos nyár

Szentélyküszöbén. Hajoljatok tökéletes

Belső szépségeitekkel a természet mély

Víztükrébe – régi-és majdani önmagatokkal

Szemtől-szembe, mintha?... Mennyei szent

Tisztások ösvényein – a karcsú-hűs fény/én/ek,

Ahogy. Ahol. Ámen: Mint a szép híves patakra...

A szarvas kívánkozik, hogy tökéletes, jó

Szépségek hajoljanak – vizek hűs tükreibe, ős-

Székely forrásfény/n/ek, mélyén, legmélyén –

Magasán – szálfenyves-hűséggel. Mindig.

 

Szín/tézis/em

 

Nézem a régi – fájón hulló

Levelekként meg-

Sárgult – fény tényképeket.

Gyűrött a Föld arca,

Mennyei Messengeren.

 

Nézem az okos-telefon

Hihetetlen számú színes fotó-

Rakományát. Fényhangú

Csalogány, hogy csöndül –

Tisztásaink színalkonyulatán.

 

Múlt, jelen, két külön világ,

Holott! Hagyományos, szép

Egységben... Oly sok/k/ egy-

Másra exponált év – színdús

Évszak, mily lenge, mély,

 

Tükröz, süllyed, felszínre tör.

Süllyed, és föl! Emlékégig – 

Csordul. Zeng. Akrilárnyú ősz-

Idény. A kikelet? Szenvedélyem.

A Tiéd zord, de! Fölenged/em/.

 

Üzenet/ben/

Falun – sok helyütt – még ma es/is/

Ablakbeli virágnak nevezik a szép, lusta

Lányt... Mily nagy falu ez a világ! Virágvilág...

Eme világ – legidősebb fája – a több

Mint 2000 esztendős /anya/mamut fenyő

Üzen – Jajtekénknek. Minden csemetének,

Felnőtt fának – erdőknek, dzsungeleknek,

Esőerdőknek minő titkokat üzen. Földi

SOS-ben vészjelesen üzen. Óceánok,

Tengerek, tavak, folyamok, folyók, források,

Patakok, erek fölött-alatt. Csillagméretű

Gyökérrendszer a jelen. Közben – a Szahara

Homokszemeket SMS-ezik – az Alföldnek

Úgyszintén. Szelek szárnyán? Mintha Griff-

Madarak szárnyán. Éjszakák-nappalok

Szárnyán. Nap-és Hold fesztávolság

Szárnyán... A honvágyó szívgyökerek, hajszál-

Erek, bolygók járásán őrködnek, míg! A világ

Dolgozik, lazsál, háborúzik, békét köt,

Békeháborúzik. Pihen, sőt! Alszik, és a búza

Nő, hogy! Óránként, mi több, percenként

Hal/ja/nak éhen – gyermekek, felnőttek...

A több mint kétezer éves mamut fenyő

Üzen. Jajtekénk minden tini-kamasz-

Csemetéjének es... Külön-külön már

Nyílt titkokat üzen – hitetlen világunknak.

Míg a Jóisten ikerablakában az Androméda

Űrbeli muskátliként... Mily félrevert harang

Az ég. A föld, a Föld – már csupa fül. Fél.

Önmagától is, na, miért. Ó, miért. Miért?!

Égtáj-

Ablakainkban – cúg/huzat/. Az Androméda

Muskátli... Hány Illatfényévre, fényérvre...

Ó, Jajablakbeli virág, te-e, lány. Fehér lovon,

Űrszondán érkező marsbeli kérőre vársz?!