Az ég kérődzik – nyers műhavat.Fagyforrón, mit, miért nem szabad.Gépi pelyhek zendülésében,Zenél a táj – kacér fehéren?
Hány légihatáron átívelő, nemzetösszekötő…Jóval az elmeszelt-maszatolt felhők fölött,A Kárpát-medence – látványfelhői fölött, ó,Istenem! Akárcsak a Költő plátói kedvesének,Milyen volt szeme kékje? És mégis-mégsem…Éhkórosidő. A Föld prótézise mért reccsen.
Jézust csodálóhangok zengik… zengj, ó, giling-Galang-harang! És ím! Kertivirágok a húsvét-Illatúlányok. Feltámadott tavaszi napkéntRagyognak – a vecsernyés utcán végig.
Mint a szép híves patakra... Szomjúhozó
Szépségek szépe, úgy hajolj a víztükör
Fölébe, és íme! Felkelőben már a Nap.
Őszből tavaszodunk, ó, Lelkem –Te,A legcukibb bombázógép játszvaLandolt tenyerembe. Sok feslőKavicsot hozott – a tájnak.
Egy érzés, mely mágia.Két lábon jár. Az erekben.Úszik, röpül – gazdájávalEgyetemben. Oly súlytalan,Hogy! A Földnél is – nehezebbLévén, bezzeg – mi a titka?
Hiába árasztott gyöngyházfényt, igaz-Gyöngyház fényt – a sárga-Hideg puliszkahold... ToprongyoltAz Idő fél lábon – dedzseábá*, és!Mégis megvirradt valahogy.
Én Istenem, jó Istenem, mondd,A májusi Szerelem, miként szépülEstére kelve, és! A nyárérlelő, áldottÁllapotú – édenünk hevében?, s! ACsillagok, hogy alusznak éberen –Búzavirágok szemében, éjjelente.
A fénynek hangja van. Víz-Cseppek arccsillámlása,Szólója, az égnek kékje
Évek, és! Mezítláb nyomok, azon a hígÉgi réten. Tótágas világok világa – ó,Pediglen, jaj, te-e – én, hányféle két-Színűségben... Biza.
Ó, hogy hullt, csak hullt,Csak hullt – az áldott szülő-Föld felett... Mert a hó –Hullt. Egyre több és több.A gyermekkor egéből – mégMa es, ó, csak mintha-mint/h/a.
Csillagokból vogymuk…Isten csillagaiból. A TeremtőSaját képére – az embert.A csecsemőcsillagokat –Milyen emberanyag/ok/ból.Az ősrobbanás után?...
„Dunán innen, Tiszán túl”…Valakiért. Valaki ellen.Valamiért. Valami ellen...Többes számban. Is. Riktig,Minő Angyalszárnyalásban…Éjjel-nappal, sőt!
A csecsemőt – édesanyatejjel, s!Versikével... Bezzeg. És, ahogyNő, nődögél – verscsömör-beállta.Felnőtt fejjel – költőcsecsemőt?...Rögvest – rímmel, lám, hogy! FesztStimmeljen... A semmi ágán? Félre-Vert szív, bog, csomó – fáén nagyKákán. Hej, minő ellen-tente.
Hogy, hogyNem – Gagarin jutottEszembe. Az égiMenyasszonyok, vőlegényekTitokzatos életéről –, aki!MégA Násznagy-Urunkat sem láthatta…Zuhanó repülőjéből.
Aki horkol – fújja el aGyertyát, hogy! Az ateistaKöltő is lásson imádkozni – Mielőtt még ki nem ég a világ.
Vigyázat! Elcsúszhatsz. El biza.Figyelmeztessen jól láthatóJelzőtábla a kitérőkre… Egy„Farmotoros giliszta” márMeg is járta… Látod? Nézd!
Félrevert on-line jajtekén, Templomok-Tornyok Tordául fohászkodván hirdetnekÖkuméniát – imaszerte – békét. MennyeiSzívgyökér szentély, delelő harangokFényzengő ünnepén.
Falusi surmó létemre, városivá vedlettem.Idomárnő – a nejem. Ma pediglen, vezér-Oroszlán lettem. Bömbölő vad. RagadozókÁdáz ragadozója. Vakcinás feleségemmelSzemtől szemben… Koronavírus, kegyelem!
Sütött biza, de hogy!Fölöttünk nem voronyeci,Sem hodáki-kékség volt – azA folt. Ózonfolt…
„Átokul hagyom hátra – Rigmusolta a jó öreg –, hogy az énSíromat ne gondozzák. Vessék beFűvel és kaszálják, hogy halálomban isHasznos legyek.”
Itt vagyok! Éhes Cethal
A telehold. Én es figyelem.
Jónás szerepét Kire
Osztod – koronavírus
Idusán – gyógyító Istenem.