Magyardellő, templomfelújítás. Fotó: Demeter József
(neo reality líra)
„Az idő igaz,
S eldönti, ami nem az”
(Petőfi Sándor)
l.
Nahát
Ami múlik – halad, nahát! Mintha
A fehérséget kolumbuszoltad volna fel –
Ficfapoétaként – a Maros martján,
Igazándiból! Abban a bizonyos tavaszi
Tyúk-
Termékben, Magyardellőn, melyet!
Amíg spiccen volt, ugyebár – Kicsi
Magyarországnak nyelveltek. Gyermek-
Korodban. Amikor még pipéket is
Őriztetek, hej! Minő ki nem sajátított
Szivárvány-
Évek, és! Mezítláb nyomok, azon a híg
Égi réten. Tótágas világok világa – ó,
Pediglen, jaj, te-e – én, hányféle két-
Színűségben... Biza. Míg az Idő, nem
Hiába időtlenkedik – igazgatásival –
Tintaceruza... Számítógép. Kibernetika!
Utómottó:
„Az igaz ajak mindig
állhatatos, a hazug
nyelv pedig egy
pillanatig sem az”
(Péld 12, 19)
2.
Ó, te ember
„Jön hatalmas madár,
holdat tojik az égre.”
(Nichita Stanescu)
Ó, te ember, ki vagy a Földön – légy
Áldott. Ó, te-e, ember, ki vagy a Földön –
Légy... átkozott. A gyász fekete – színek
Hiánya. A fehér színek összessége...
Igazsága. Ó, te, minden tavaszok színe
És fonákja. Hegyek homokvölgye. Táj
Kegyeltje. Makett völgyek makett hegye,
És! Hol van a Hold – a makett-hold minő
Fénye! És fonákja. Hold. Halálmadár
Csaphat le rá. Szellem madár, nagyon
Valóságosan. Óriás embermadár,
Dinoszaurusz madár. Szájának vicsori
Fekete lyuk öble – a beteg Föld átmérője.
Szárnyának fesztávolsága – Nap és Hold
Köze, te ember... Gigászi sötét madár.
Gigászibb fehér madár. Ó, minő madár,
Madár. Mért bicegsz – a levegőben,
Picinyke vándormadár______________
3.
Billentyűzet(én)
„mezítelen balett-táncosok
szaladgálnak az ínyemen
üvegcipőben...”
(Faludy György)
Csöndzsoltár – imaszünetben, oly!
Billegőn a szív felé. Balett-táncosok –
Üvegcipőben, nem angyalok(ként),
Mért szaladgálnak – a költő ínyén,
Versínyén – ó, Istenem.
Ózonlyukas lobogó – leng, mily!
Dobogtató idővonulat-színben –
Kokárdák idusán, szívnyi intelem.
Ó, te-e, ficfapoéta – én, a leg-
Gyönyörűbb mezítelen üveg-
Cipellőst szúrtad ki magadnak,
Amikor! A balettező fénykikelet
A legszebb Faludy-opus(ok)
Égi billentyűzetén –, nem meglepő,
Most es – mindörökké! Hány vers-
Lábon, megannyi – ily balettcipő.
4.
Ösztön(ző)
„És megérzik a fényt a gyökerek.”
(Pilinszky János)
A versektől ózondúsabb a levegő?...
Mily Teremtő Jó Atyám – a vándor-
Madarak, hogy tudják az irányt. E
Fészeknyi, madárlátta, ó, minő haza –
Költeményesebben, hogy tudja...
Nem kakukkosan, miként! Mi – merre
Az erre, erre. Mit, hogy tudja! Nahát-
Nahát, pláne, úgy, ha! Mily-mágnes
Az aggyal – labirintusban (es) jobban
Gravitál... Versenként. Mindétig...
Felhőszárnyú madár, te-e, Föld –
Dinoszaurusz – gigászibb! Elzúgó
Március, miként, holott! Még a leg-
Pitiánerebb ficfapoéta es, ezt-azt –
Bezony, szevorgyeszk*, ha nem,
Hogy hát! Mi több, persze, sőt! Hű
Testesen lüktető szívgyökerek, ó,
Pediglen. Csak így Hovább... Főleg
Tovább, s! Irányt irányító szeretet –
Ózongyökerek, hej! Minő verseket?!...
____________________________________
*fogadkozás – vakulással (fonetikus, román)
HUSZÁRSÍR(OK)
(dokureality)
Historikusabb irányba...
Ó, Segesvártól
Nem messze – Magyar-
Dellőn. A Templomban.
Az Úrvacsora asztal
Alatt. Az 1970-es nagy
Árvíz idején. Beomlott
Az édesanyaföld,
Nyikorogta nyilvánossá
Az addig ismeretlen
Huszárkriptát a szószék
Előtti pádimentum.
Annyira
Időtlenül – suttogva,
Hogy! A Maros megyei
Szekus éber éberek –
Nagyon meghallották.
Jöttek, láttak..., s!
Szurony-
Hegyeken a múlt... Oly
Nagy-nagy hévvel, szak-
Hévvel latolgatták a hős
Huszár halottakat. Csak...
Egy nap, és egy éjjen át.
Félelmet nem ismervén –
Trancsírozták – a földet,
Annyira bátran – vallatva
A helyi lelkészt, hogy!
Hirtelen – ó-dús sújtássá
Színesedett a zsoltár-szép
Cinterem tavaszmellén
Minden – égig zöld zengő
Zsinórdísz. Március Idusán,
Sőt! A keresett, viteáz* ős-
Hős vezérük... historikus
Markolatú, alibi kardját,
Hiedelmi karátos arany
Hozományát, hiába, holott!
Ó, dehogyis hiába, nohát –
Azóta SZÍVKRIPTA, ha! És
Újítják a templomot már...
Dobogják – a harangok.
____________________
*vitéz (fonetikus, román)
