NAP/KENYÉR/
1.
Karéj/osan/
Minden ősünk – boldog-boldogabb –
Református volt, ugye, te-e, ficfa-
Poétás – én, és! Gyárfás Mámi Nagy-
Anyám a kenyértésztára – bevetéskor –
Mégis keresztet vetett. A ropogós
Héjú, frissen sült, házikenyérre pedig!
Keresztet karcolt. Még a forrómosoly-
Cipóra is, de! Azt elfelejtetted
Mondani, te-e, ilyen olyan, amolyan,
Hogy! A fel-és leszentülő Napra /es/
Keresztet rajzolt. Az ujjával biza, s! Fény-
Koronás Szent Istvánról danolt szépen,
És! Boldogasszony Babba Máriáról...
Na de, borús, esős, zimankós időben?
Tudálékoskodott egy „fontos elvtárs”.
A mennyei táplálék akkor is ott van...
Mindig. Az ég asztalán, így az Istenfélő
Nagyanyám, és! Mutatóujjával – ma es
Látni vélem, olyan ügyiben abroszolta
Félre a felhőket. Karéjosan, mintha!
2.
Morzsa/lék/
Egy pindurka kenyérmorzsa, nem sok, de!
Ennyi sem veszhet kárba, szólt a Falu
Íratlan Törvénye, és! Hátradőlt. Kék
Fuvallatába/n/ – ó, mily búzavirágoknak.
Mindent, még a mindent is hasznosítani
Kell, folytatta, megvendégelvén a félszeg
Koldusasszonyt. Én pediglen – mérgemben
Szétmorzsáltam a karéj zsíros kenyeret,
Amiért! Nénika nannyó nem cukrozta meg.
A másik felét es... Ámbátor! A Falu Íratlan
Törvényét észre se vettem. Babrálgatott is
Eztán széles nadrágszíján – jóságos keze...
A kutyusnak morzsáltam, hebegtem-
Habogtam, szipogósan. Szipogósabban.
Morzsalékot a szép Morzsa ebecskének,
Keresztelte át, ily találó tetszős névre
Kedvencemet, s! Harangoztak. Mily
Illatot! Azok a harangvirágok – giling-
Galang! Noha, holott! Hát, persze-persze.
3.
Mama/liga/
Hiába árasztott gyöngyházfényt, igaz-
Gyöngyház fényt – a sárga-
Hideg puliszkahold... Toprongyolt
Az Idő fél lábon – dedzseábá*, és!
Mégis megvirradt valahogy. Terítvén –
Földet a Napfény sugárkenyérrel, ám-
Bátor! Pitymallatkor aztán minő
Hirtelen! Kalukkolni kezdett minden, de
Minden – fű, fa, virág, bokor, kavics,
Dűlő, hegy, vidék, város, gyár, nagy-
Üzem; intézmény, gépestől, irodástól,
Azon rögvest, sőt! Mindennél is
Rögvesebben. Olyannyira, hogy! A
Fékeveszetten száguldó vénülésed
Ellen – ó, te-e, modern, ultraelévülő,
Ily-oly ficfapoétás én – csak az a Hold!
Milyen igaz gyöngyházfényű? Az, az!
Az a jéghideg puliszkahold – mamaliga**
Teleholdasultan, biza. Gyöngyházfényt
Hazudván. Szépen. Tövén – tisztás
Fenyveseknek. Mily csillagfenyéren!
___________________________
*hiába (román, fonetikus)
**puliszka (román, fonetikus)
MESEVERS/EZ/TETŐ
– a mindennapi betevőről –
Hol volt, hol nem volt nélkül es, ó, minő régen. Volt-
Kaszák csengése-pengése – zengedezése
Bezzeg, nem a hang, hanem! Már-már a fény-
Sebességéhez közelítvén távolodik – hová.
Bolygók honába/n/. Immáron az Idő roppant
Aratócséplőgépei mily készenlétben! Gigászi
Aranyütközet... Valahányszor – búza-
Tengerek hullámaiban – csókolózni tanulgattunk,
A várva várt mezőségi ebédhordás után, főleg!
Hazafelé – csámborogván, csókos éhség
Hajtott. A nyári vágy gyermekded hatalma,
Mint! Hosszú fürdőzések végén szokott
Lenni – mindig. Lubickoló, gondtalan
Korunkban. Kékellő-didergő ajakinkkal.
Játékos boldogan. Örömet reszketve, sőt!
Dallamot dideregvén. Buggyan – leánykás
Ártatlanság – bájitalos mannája, falatital...
Az emlékezet fényében, ugye, te-e, ficfapoétás,
Nyavalyás, ahogy! Nyérce, véka, hombár,
Csakhogy! Immá’ – modern tároló várja
Az aranyként pergő szemeket, búzaperceket.
Mily csókcsobogású, rég letűnt gyermek-
Szerelem... Hogy megédesedett-cukrosodott-
Mézesedett a tenger. A búzatenger. Tenger-
Szem, tengerszemről tengerszemre, biza –
Már szerelmetesen. Búzavirágszemű, kékellős
Gyermekkedvesem... Csillanó-villanó
Búzaszemek aranysziporkái mindenütt.
Akkoriban, bezzeg, még a gangon, házi gangon
Szárították a kenyérnekvalót. Körülményesen.
No, de! Mi – búzatengerben úsztunk. Búza-
Tengerszemben. Lopva, persze. Merültünk
Alá, miként a Marosban, ám! A gangban...
Édesbúza-szemesen. Akár a galambok... Ó,
Istenem, hogy szerették. Az új otthon cukros
Vízében megfürösztött búzaszemeket. Főleg! Pár-
Keresések idusán. Burukkolván. Csalogató – rigmus
Mentén. Szaporodtak. Szaporodtunk... Szemeseknek
Áll/t/ a világ. Dalárdás hazaszeretet, azám! Hány szem
Búza az anyaföld méhében, és! Mennyi a hányszor...
Édes Hazánkat lakni be. Tizenötmilliószor, babám!
