Demeter József: Ötágas/kodó/

2022. január 16., 10:35
Ferencz S. Apor: Reggel (2015)

1.
Ó, mikron!

Csillagokból vogymuk…
Isten csillagaiból. A Teremtő
Saját képére – az embert.
A csecsemőcsillagokat –
Milyen emberanyag/ok/ból.
Az ősrobbanás után?...
Omikron-robbanás előtt?
Osztódással szeretkező robot-
Mikrobák elvont
Pitymallatain túl, és! Még
Magyardellőn is túl, de!
Még a mesés üveghegyeken
Is túl, ahol! A kurta farkú,
/Dundi/ malac... Újévi! Biza.


2.
Rang/ok/

Valamikor – nem réges-
Régen. A tisztek rangja/i/
Csillagokból állt. Ily-oly
Vállukon hordták – ¾ életen
Át... Másokat? Hírcsóvás
Tini csillagocskák, egek-
Egébe röppentették –
Éberségükből ránk-
Zuhantatni. Föl/fel/énk…
Ikarusz féle viaszszárnyakon,
Né, te-e, né, minő, sőt!
Még minőbb fényzselé!


3.
Díj/talan/


Van, aki jókor született,
Jó helyen. Van, aki még-
Még jobbkor, még-még
Jobb helyen... Van,
Aki azért dolgozik, hogy!
Díjakat kapjon. Van, aki
Úgy dolgozik, hogy díjakat
Kap.
Slendriánul: van, akinek
Adják, és! Van, aki kapja.
Más/ok/ – a fejére, ha!
Idejében el nem –
Tenmagad, te-e, ficfa-
Poéta-én? Kós havában,
De! A feleségem – Bika.

 

4. 
Ki/út/


A betlehemi-és a nem
Egészen elvásott veres
Csillag között – mi a
Különbség, na, mi. Ej,
Ha! Egy vonal, ugyebár.
Egy görbe vonal, amely!
A legolyanabb úttalankodó
Ki-
Út – a kis istenek, és!
A Jóisten között.
Történelmünk, mily
Fordított – égibb
Kapatatóján. Oda-vissza
Pediglen, meddig, ha! Már
Az irány es – egyre-másra,
Hova tovább sem. Mindig.

 

5. 
Magyardellő Delnő


„Rózsás remegő ujjai
Most /es/ a szívembe vájnak.”
(Ady Endre)
Ezerszáz esztendeje –
Négyszáz híján, hogy!
Láttalak... fürödni – virág-
Szirmokban. Csönd-
Csobogásból felfénylő
Napon. Forrás fuldokol –
A Maros mentén –
Szomjáért egy völgynek,
Hölgynek...
Ujjbegyed hajnaláért
Vadrózsasereg
Költeményeskedett, ámde!
Fiatalságom után – vírusok
Idusán – visszavénülvén es
Imádlak – legény-
Ravatalomon, én, a te
Ficfapoéta rabod.
Hűtlenségemért – Immár –
Mindétig szabad-
Lábon? Térdepelve!


Utó-
mottó:
„S most nézd, Uram, nincs nekem lábam,
Csak térdem van, csak térdem.” (A. E.)

 

Világszín/t/vonal

Karikó Katalin tudós asszonynak –
Nobel-díjas Új esztendőt kívánva –
Magyar… világ-tisztelettel.

Figyelem! Figyelem! A Figyelem is figyeljen… A
„Száz füstöt se számláló”, erdélyi Magyardellőn,
Ultramodern laboratóriumban, világ-
Köszönetként – digitalizálják e földrészen
Először a járványmentes Jövőt… Itt
Semlegesítik semmissé mindenféle mutánsát
A koronavírusnak. Dobván sutba mindnek
Koronáit. A megtestesült Világszínvonalnak
Ezután tehát nem kell országról országra
Házalnia, nem kell pénzért kunyerálnia. Nem
Kell a csónakra várakoznia… a Maros martján… –
Sem, esőben, sárban, galvanizált gumicsizmában…
Nem kell kiabálnia, hogy: Mar-ci bá-csi, hej!...
És nem kell hallgatnia a Styx révész díjnyertes-
Cifra káromkodásait, s! Már az égnek sem kell
Tartania attól, hogy az építész-író, Kós Károly
Arcánál is ráncosabb Marci bá – az átkelőre,
Átkelőkre húzza azt a nagy-nagy, felhősen kéklő
Isteni áldást…, és fényt szolgáltató Mindenséget.
Hétszentséget! Napirendre térvén tehát, a Világ-
Színvonal ma már vadonatúj betonhídon –
Kényelmesen. Korszerűen. A levegőben is
Utazhatna. Szuper drónok, űrszerkentyűk,
Legmodernebb, ilyen-olyan röppentyűk dísz-
Kíséreteiben, csakhogy! A Világszínvonal – a
Jajtekén-járást választotta, mert! Nem akarja
Lenézni a röghöz kötötteket. Nem felülről
Akarja szemlélni a szemlélni valókat, hanem! Az
Úton, egyszerű közúton – Örömtekén. Köztük.
Köztünk. Kárpát-medencéből – Világ-medencébe…
Demokráciásan. Az üstökösként felragyogó,
Szerény, magyar kutató tudósasszonnyal az élen –
Szépen, e gigászi nagyszerűségben. A száz füstöt se
Számláló, Magyardellő Világfalu-földrészen.
Petróleum lámpalángból – Kozmikus világ-fényesség
Légyen… Büszkeségünk, Karikó Katalin, Glóbusz-
Eredményeként, a Nobel-díj magyar- várományosa.
mRNS. Csillag! – József Attilásan, sőt! Mi több, még
Fényes nappal es… Életünkben, a halál ellen, fénytől
Fényig, s! Ámmen, biza. Mindörökké. És most. Feszt.