Demeter József: Versek

2021. május 09., 06:46
Stefanovits Péter: Teremtés – Makovecz Imre emlékére (litográfia, 64 × 86 cm, 2002)

Demeter József

SZÍVGYÖKEREK
I.
Makovecz

„Budapest legszebb
épülete a Duna.”
(Dobai Péter)

A véletlen műve, hogy!
Vele dedikálhattam. Duna-
Ég-tetős, kupolás sátorban-
Jurtában – érzékelvén, mily
Igazándiból, egyetemes idő-
Járását ős-magyarságunknak.
Felhőturbán-mentes égen?

Sütött biza, de hogy!
Fölöttünk nem voronyeci,
Sem hodáki-kékség volt – az
A folt. Ózonfolt… Kulcsolta
Felhőtlenkedvén imára kezét
A Mester, és! Delet harangoztak.
Hallod, milyen szép magyar
Nevem van; gling-glangozta –
Ma-ko-vecz, mintha! Az Idő –
Harang-nyelvén világgá – példa-
Képpen, példaképem, s! Az
Egyetemes magyar mindenséget
Dedikálta Imre – sajátosan – nekem…
Dicsekszem is Vele büszkén.

Félrevert on-line jajtekén, Templomok-
Tornyok Tordául fohászkodván hirdetnek
Ökuméniát – imaszerte – békét. Mennyei
Szívgyökér szentély, delelő harangok
Fényzengő ünnepén. Organikus –
Visszhang brong, zsong ég felé-
Befelé: Ma-ko-vecz, Ma-ko-vecz!

(Magyardellő, 2019.,
harangvirágzáskor)


II.

A Fa


Samu Géza emlékének

1.

Lába és keze nő.
Lehántván magáról – év-
Gyűrűk peremét, kérgét. Szív-
Gyökérzetéről az édes-
Anyaföld fény-
Szemcsésen röppen –
Gyémántlik világgá –
Égbe végtelen-
Kedvén. Mesés csillag-
Sziklák, földi kövek, füvek
Tanulnak Tőle –
Kozmikus egyszerűséget.

2.

Karjaim helyett ágakat
Növesztenék… Délceg
Törzset. Lábamból szív-
Gyökeret, és! Emberi/es/
Szálfa-létben várnám –
Várom! A Mestert, hogy!
Álmaim Asszonyát ki-
Faragja-eszközölje
Belőlem. Ó, minő egyszerű
Varázslat, természet-
Hűség – Évás oldalborda
Hit-ojtó gyümölcsén.


(Ballószög, 2020.
Gyümölcsoltó Boldogasszony
napján)