Demeter József: Versek

RÖVIDS/R/ÉGEK
(Hetedhétszerűen)

1.
Színremű

Páskándi Géza
emlékének

GÉZA KÉK AZ ÉG – fordítva is – még?
Tótágas világban, ámbátor – a helyzet
Szituáció, s!
Leselkedik a lehetőség… Nyelv-
Derűre – minő ború,
Nézett az égre Doxa-Nagyapám.

2.
Vérmesek közt
Ciklus, aki néma

Mindig legyen véleményed, de!
Tartson meg magának…, és!
Jó koplalást tehát a versíráshoz
Is. Íratlan költőszabálynak.

3.
Horkoló

Aki horkol – fújja el a
Gyertyát, hogy! Az ateista
Költő is lásson imádkozni –
Mielőtt még ki nem ég a világ.

4.
Székely–magyar szerelem

Fény medrében – zordon-zöld
Fenyvesek közt – hömpölygő
Sziklagörgeteg. Partján –
Mohó moha… Dél-forró –
Helyen?! Édeni – délibáb.
Mennyeien játszi – szikla-
Lágy… Erdélyben – Hortobágy…


5.
Esti horgászás

Röptézni tanított Doxa-
Nagyapám. Úgy kapta el
A dugót – a Marosra hajló fák
Között – az Esthajnal csillag,
Mint! A villanó
Csali – a vándormadarat.
x
Nincsen kapás. Türelmetlen
Vagyok. Áttetsző víz.
Nem harapnak –
A csillagok. A Jónás-cet?
Mint a degesz hasú, föld
Lusta Hold, no de! Nagyon
Messze még a reggel,
Mire – hazahajnalodom, és!
Hej, halászok, halászok…
Dudorászgatom magamban.

6.
Bartókiáda

Lászlóffy Aladár
emlékének

Kerted alatt folyik egy – Cet.
Források, csak tiszta források
Lubickolnak benne, és! A
Visszadobott kis halak – a kihaló
Őslakosok helyett –
Ismeretlen emberekben. Csak
Nem Jónást bámulják, hogy
Milyen jól megy dolga! Nagyon jól
Megy dolga. Zenére szamaragol –
Gépi furulyaszóra. Kezében
Vadonatúj, okostelefonja, s
Mint! Művirágos – legelőn,
Egyre szebb ipari tájban,
Óperenciás idő zeng… Ó,
Jó Babits Mihály uram.

7.
Szubverzivitás

A névmás éjszakája
(P. G.)
…
Finom por ganéval vegyítve
Raktuk meg a szekeret…
Lukianosz dialógusaiban
Egyesül a dialógus –
A dialógussal. Is.
A fantasztikum – a
Filozofikus barátok közt –
Miért metaforikus,
Pedig a szatíra kérdése,
A költészetben sem képezi
Vita tárgyát – az
Esztétikumban… még trágya-
Hordás közben sem, mondá
A Rapóra menet, kora reggel,
A négy-
Osztályos Doxa-Nagyapám.
A Maros, fél Magyardellőt el-
Sodró-pusztító, éjszakai áradása
Jussán..., és – folytatná… is a
Jó öreg, mert! Biza, historikus
Tény, meg-
Szívlelendő, hogy: mindig
Faluból lett, lészen a város, és nem
Fordítva, holott! Az egy-
Személyes politikában, világ-
Szerte-szét…
Ezután minden másképp – volt.
Hisz! Embere válogatja a ki-
Szolgáltatottság milyenségét, és!
Még mindig párolgott a gané,
Miután lehánytuk a szekérről.

Utómottó:
„add, hogy a szemem szép tágra
kerekedjék a világra,”
(Szilágyi Domokos)

NÉV-MÁS-OK

Hahotázva szidjanak,
Acsarkodva dicsérjenek…
Hazám, hazám, te mindenem –
Avagy, minek nevezzelek?... Nos,
Mi vagyok én neked, alaptalan
Rágalmazóid előtt kérdezem, de!
Kérdezheti egyáltalán, Vörösmarty
Hangján… az, aki még fű/szál/ sem
Lehet, mely bús szívével Kisfaludy-
Sziklán kel? Szeretne kelni, mert!
Ő csupán egy porszem. Mi is a porszem?
Melyet, okkal, ok nélkül, mintha!...
Erdélyből fújta volna a Homokhátságra –
Magas sarkú cipőből – a szél-
Vész, tovább porlani? Istenem, hová, s!
Merre-merre… Székely himnuszunkban
A szikla? Az – igen, javában, még
Legalább ezer évig, no és! Aztán, tovább-
Tovább… Nem tétlenkedni hát, gyerünk,
Gyerünk, szaporán! Ó, te porszemek
Pór-
Szeme,
Látva lásd, Pascal hangján… mi az
Ember – még a semmi ember is –
A természetben? Semmi a végtelenhez
Képest, minden a semmihez képest –
Főleg egyesek… az 1/3 részen… Ó-
Hazám, hazám, én mindenem – nagy-
Képűség ide vagy oda, s! Mettől-meddig…
Ámde! Halld hát, járványvészes világ,
Ez a porszem – sziklának álmodja
Magát. Hm! Szól egy idegen lelkületű:
Mondd csak, te-e, izé-mizé, hogy
S mint porlik az a himnusz-szikla…
Porzik, konyi… Sőt! Porzik, porzik a dellői,
Magyardellői /aszfalt/utca, mikor végig
Megyek rajta – a Kisalföldön… Is! Igen,
Igen, én. Ez a nagyszájú, újrakeresztelt:
„Ballószögi székely szikla”. Mert – még
Fix, hogy mindez – biza, sőt, hogyha
Már mindenképp, hát, igen biza!