Csillag(miriád)os
1.
Istenlesen
Magyardellőn láttam
(Meg)
A Szaturnuszt – először.
A helyi Tiszteletes kertjéből,
Cinterméből…
Briliáns látvány.
Különcbolygó.
Ön-
Magát gyűrűzi-jegyzi
El, jegyzi, mióta világ
A világ. Tüdőből húzó
Jajtekénk űr-
Lagzis oltára előtt,
Fölött, mögött, és! Nekem,
Hogy, hogy
Nem – Gagarin jutott
Eszembe. Az égi
Menyasszonyok, vőlegények
Titokzatos életéről –, aki!
Még
A Násznagy-
Urunkat sem láthatta…
Zuhanó repülőjéből.
2.
Billogó
A nemzetnek kincstári aranya,
A kincstári aranynak – nemzete
Van. Nincs nemzete már egy
Népnek – tüdőből húzó, utolsókat
Rúgó (?) – Jajtekénken, ha!
Nem
Mind arany, ami fénylik, s! Az ál-
Csillagló családokban –
Bélyegesen földi védjegy…
3.
Csillagjárom
A nagy „nemzeti román költő”–
Eminovics-
Eminescu –
Est-
Hajnalcsillaga pislogott
Magyardellőre – minő
Különlegesen, amikor! Meg-
Láttam a Göncöl-
Szekéren azt a jármot, mely!
Járompálca nélkül is…
Vers(en)ként fénylett – a
Holdasuló éjszakán át,
Szép Magyarország egén,
Ámde!
Én Istenem, Jóistenem,
Ó-
Erdélyiesen. Bezzeg.
4.
Fölfelé hull
Gyárfás-
Táti-
Nagyapám mondogatta:
„Én vagyok a nagy magyar
Petrovics Petőfi Sándor,”
Pedig!
Nem
Nagyon olvasott erről… a jó
Öreg. Írni tudott – nem
Jó verseket, ámde! „Üstökös
Bolyong a földön”. Így
Nevezvén – a gyász-
Szegő
Szendrei/y/ Júlia – örök
Hulló… állócsillagát,
Mely!
Azóta is – csak fölfelé.
5.
Csillag-családiáda
„Isten, haza, család.”
A család az ember(nek)
Mindene. Minden semmi,
Ha!
A családnak nincs
Hite, és! Gyökértelen
A családfa, ahol! Nem
Szentség a házasság-
Ok
Hazája. Szív-szerfölött –
Isten csillag dús jussában –
Csak –
Mű-
Fényes – ál-
Sziporka, s! Mi többre
Több, pláne – summásan…
Levenduladal
„Ide, lábam, ne tova…”
„Lökd ide a sört…”
Mosdótál.
Na, jó, na:
Lavór.
Sőt!
Mosdótál-lavór…
Többszörös Bajnok tőszomszéd-fiam udvarán;
(Ballószögön – szögről-végre.) A tizenkét test-
Véres...
Gyárfás-Mámi
Nagyanyámtól örökölvén – e zománcos matuzsálem-
Tál, immáron több mint 100 esztendős. Ütött-
Kopott, csirizes-foltozott, cinezett, nászajándék-
Ereklye. Jócskán patinás. Rozsdás, ám! Csillag-
Zománcos, krómozott… Trianon előtti. Manapság,
A Nemzeti Összetartozás idusán leledző
Juss-
„Fürdőkád” – a kerti medence: „Kis Balaton” mellett,
Láböblögetőként fungál. Full extrásan… ósdi, biza. Az
Unokák majdhogy-
Nem verekednek érte. Szinte-szinte négyen... Délelőtt?
Mindössze-két fiammal fürödtem. Osztottuk, szoroztuk
A politikát – illogatván, koccintgatván, hogy hát! Isten-
Isten! És majdhogy nem megoldottuk a világ ügyes-
Bajos dolgait, pláne! A nagyobbik fiam… Budapestivé
Lett-légyen, országos, nemzeti intézménynél
Osztályvezető, ajaj! Ágaskodik bennem az édesapai
Büszkeség, és!
Habzik –
A sör-ser. Az elégedettség még inkább... Csillaghabos
Hajnalban, ha-ha-ha, hajnal előtt… Éhomra már szín-
Egyedül – ön-
Magammal törzsszövetségben – némi internetezés után –
Holdaztam-holdnapoztam. Hol, hol, hát persze hogy! A tele-
Hold alatt.
Az égen?
Imitt-amott, pelenkák, gyolcslepedők – felhősködnek,
Csillagosan. Rég elhunyt, Éde-Édesanyám? Patyolat-
Tisztán mosolyog – egy-egy versemben, no, nem a veréb
Csőrében – versenként… (Magyardellőn, a verebet csűri-
Madárnak neveztük, de! Most már én is verébkedem...
Hess!) Anyatej színű, szűrt fényben.
Derékaljam – házi gyolcs,
Gyócs!
Napozó-holdazó terítő. Lepedő. Pléd-
Alkalmatosság, na…
Örökmozgó feleségem?
Szorgalmatosan vasal. Nem csillag-
Szenes, parazsas vas-
Öntvény vasalóval, mint! Hajdanában-danában,
Megboldogult gyermekkoromban, Éde-
Édes Jó anyám. Abban a sajátosan tiszta, gyócs-üde
Fehérnemű illat-
Szagban… Akárcsak! Vakációs diákként égi-
Mély szendergésim-ébredésim idején. Most-
Pediglen! Mintha 75 esztendősen születtem volna újra.
Hál’ Istennek – a járványból – országosan, negyedszerre
Is?! Jól kilábalván, lépegetek, vénséges, tini vén...
Trappolómmal, ó, minő serényen! Gangosan. Nem
Kankósan, má’ – nem… Az erdélyi szülőfalum,
Magyardellő nótáját nép-
Dalolván – templom-ünnepélyesen. Zsoltáros
Időben, minő tájegységenként, és!
Mi is van előttem? A múlt… Hátam mögött földrajzos
Dél. Balról – méhek zümmögnek. Jobbról pedig dongók
Döngicsélnek. Pluszban, pláne, ó, ajaj! Lepkék
Pillangóznak. Jó-
Magam? Egyre bölcsebb és bölcsebb – naná-nagy-
Tataként – az éjszakai Nap alatt, levendulaszínűre
Lilulván, az illatos – Lavandula augustofolia…
Latin–magyar… ágyás mentén, dideregvén magyarázom
A diplomámat, mi az, hogy!? (Egy-két csuklás…)
A Diplomáimat! A három tősgyökeres-szívgyökeres buda-
Pesti unokámnak. Minekutána! Tengerre, magyar!
Rikkantám – székelyül, anyaországi székhelyül – az ily-
Mily meghitt, családos házi Kis Balaton partján-martján,
Csillogó lavór-mosdótálban mosom... lábaimat. Mi több!
Tapicskálván – csizma híján, csizma csattogtatósan... Még
Azért es... Lökd ide azt a jó habost, gurguláztatom
Magamban, immáron másodmagamnak... Hold és Nap
Az égen, sejhde! Elvirágzott – levendula-dallanósan. Ide,
Lábam, ne tova, ne idegen falaluba… Lökd ide a sört! És!
Halkítom is tenoromat rögvest, nosza, mert, hogy! Ihol
Jön a feleségem, s vége, víg András helyett – Józsefnek,
Ámde! Főleg, hoppájdáre, s csüccs, belé a mosdótálba.
Itt es én vagyok a gazda, háppci! Egyedül, jé, másod
Magammal... Háppci-háppci! Mit nekem egy oldal-
Borda! A ránk guggoló ég alatt – immá’, ki lát
Duplán engem? Csillagosan, csillaghabosan, hogyha!
Bezony, minden rendjén. Lökd ide a ser-sört, te-e – én!…