Derzsi Pál: Babekó

2021. március 17., 00:20

Kopriva Attila: Tó (akril, farostlemez, 60 × 80 cm, 2019)

Apokrif igaz ballada

sétára indult Babekó,

estéli homály simogatta,

fagyott iszalag, roppanó,

dermedt mintákat a falakra.

Babekó mélán baktatott,

vitte a rárohanó tájat,

kerengett körben befagyott

tavai fölött az alázat.

valahol kutyák loholtak

lopott konccal az alkonyatban,

s gyepre marták le a holdat…

csak állt Babekó moccanatlan.

míg az este fagyban égett,

s pernyéje szajzott rá a fákra,

búgott halk, sosemvolt ének,

tört elesettek titka, vágya:

a kigombolkozó dérben

Babekó tova, elballagott,

éj lobogott csontfehéren,

nézték megriadt vakablakok.

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.