azt hitték és úgy
talán csak bezsongtak mert ölükbe hullt a mennyország
pedig a tücskök éppúgy cirpeltek tovább
emitt jajongott fű közül az ének
amott a lauta üdvrivalgását hallották ki
remekbe szabott honatyák
s megbolondított földszínű népek
úgy hitték…
s hirtelen
beléjük szülte magát az ördög
vérgőzre váltott a drága napszentület
égtek a máglyák szomjún nyalták az eget
ezt a veszett éhszomjat elverni másként
nem lehetett
temettek emitt csendben
nadálytő-imákat ástak ettek nyeltek kiáltottak
aztán némaság hullt a vetések fölé
rejtették a kacajt a kedvet a szót a lobogót
ég gyökeréig épített falak
bújtatják babusgatva ma is
vak égre nyilalló kiátkozottak.