Derzsi Pál: Versek

AGYAG

Anyááám!
és az anyja apja nem ismer rá
ott áll értetlenül egyben mind a kettő
a spatulát sem rejtik már
szotyog az agyag mindenütt

palából van a bazalt a felhő
a gyermek a sírás a kacaj míg felnő
s állcsonton vágja apját anyját
az is agyagból a világ így marad
nahát nahát...

széttárt karjait az Úr
el nem rejtheti
sutban a hatnapi szerszám
s nyugodni nem tud mert mintha
máglyára küldöttek siráma égne
kátrányként a fáradt alkotó kézre
agyagfejekre lő a teremtett
s nem fáj a tett nem fáj a tett…

fiát lefejti a keresztről
együtt indulnak miután
a gombra tenyerel
reset

meghekkelt szándék fut fut e létben
mit gondolsz öreg

az Isten hátat fordít
s ágyat vet egy új ébrenlétben
ne is lássalak dadogja sírva
s feloldódik az égig sötétlő kékben.

NYÚLSAPKA

…a nyúl sötétjében
az üreg sötétje mindent visz
nem látni sem a gyökfogast
sem semmi sapkát rajta…
borult bukósisak a lábos
elárvult zsanéron az üreg
„szél fújja fújdogálja
eső eső veregeti”…
csak az átlényegült sötét párállik
paprikás illatok fölött

JÖVŐ

darabolnak
hideg van babám
ökörnyál és már
elhárító mozdulat sincs
hideg a homlok ránca
nincs tovább

a fogat sehová nem érkezik
szekerestől szabdalják fel
egyenest az erdei úton
fogatosostól
értelmetlenül
mert elpárállik azon nyomban
érthetetlenül

a láncfűrészesek azért értik
a kihűlt kémények
kormába beleégett jövőt
csak nadrágszíjnyi még annyi sem
kiakasztják a faluvégeken
s tovább omolnak vonítva
nyomuk az égre fekszik
öldököl.

GYERMEKKOR
Toró Annamáriának – Babának –, szeretettel

a Tanórok s a „Bálint báttya” kertje választóján
állunk most is
íjak, nyilak, s a fiúknak pionírnyakkendők
ágyékkötő gyanánt
az ezüstpuskává szellemült lécdarabot
felszegett fejjel Te tartod tussal a földnek
fölöttünk az ég azt kiáltja
uff én beszéltem…
öcsém sötét homlokpántját
eldobott fejkendő lelke
koronázza
de hallgattunk Rád akkor
te voltál minden törzsek
öregek tanácsa!
a kép vibrál s kitisztul
ott, az iramló forró nyárban
valamire elköteleződtünk
az ezüstpuska s az úttörőkendők
értelmet nyertek
valami másat
mint ami volt
amire kitalálták korifeusi elmék
alakítói egy torz világnak
mozi volt így ahogy mondom
a folytatása bennünk galoppozik
azóta is gyepet sziklákat
rajzol, formáz fest
talán töröl is a lélek valamit…
de az a kép ott a Tanórok
s a „Bálint báttya” kertje közén
élesen marad
blitz nem szükségeltetik
úgy ragyog az a pillanat.