Szorít a cipőm, vissza is viszem
máris kicserélni megfelel ő számra,
nem lehet zűr, fennakadás, hiszen
nálam a gépileg nyomtatott számla,
bár a kedvem is így lehetne rögtön
visszacserélni egy nagyáruházban,
ha nyugtalanul szorong, mint a börtön
rácsára hullt fény csíkozott ruhában,
minden negatív gondolat fejemből
visszakerülne zajongó börzére,
és gondtalanul kanyarodnék egyből
víg szemléletet kínáló korzóra,
emlékeim közül is kicserélném
jóra változtatva visszamenőleg
ezer baklövésem, és sikerélmény
állítaná be őket kedvezőnek,
s őt azt is, amit a história
vét Trianonjaival évről évre,
keressen az árus becses holmija
közül elfogadhatóbbat cserébe,
mert szűk a csizma, mállik papírtalpa,
szivárog, zúdul keresztül-kasul,
háborúk mocska és békék salakja
visszafogja lépteink makacsul,
ha nincs jobb, szolgáltassák vissza árát,
hiszen panaszkönyvbe hiába írom
szavak, gyermekek, városok hiányát
a nagyáruháznak szóló papíron.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. júniusi számában)