Eszteró István

Alkalmi vers

Dereng-e ragyogó tekintetek fenséges
bizalma, akik jövendő jótállását látták
látásodban, mímelték mimikád, hang-
lejtésed, ki is nevettek tán?

Eszteró István

Versek

Hol atomfizikus, de csőlakó
is megbámulhatja, hogy a palack
a magaslaton nem le, felszalad
könnyedén, hogy el sem kapható?

Eszteró István

Családi légyott – versek

Anno elfolyó év június végi pirkadatok előtt
rácsodálkozhattál a Nap bolygóinak rokoni
szíveslátására, ahogy ünnepi pompában sorakozva
utoljára Zolta, Árpád fia láthatta 947-ben talán
a magyarság jövőjét eme égi jelenségből kiolvasni

Eszteró István

Veszélyben virágzó – versek

ahol akármi megeshet, kigyúlhatnak
meteorok, összeütköznek párhuzamos
végtelenek, feketelyukak nyelhetik
nyelvük a stresszben, amíg a szél
a ruhák szegélyébe kapdosva utolérné
hópelyhekként hintázó szirmok közt
szíve választottját, az egyetlenegyet

Eszteró István

Korall-hon – versek

A vérfa ága, törzse, szíve vérzik,
végighasítják háborús viszályok,
piros sávokban ömlik, hull, szivárog
láncfűrészelt bordájától térdig

Eszteró István

Háborús versek

maradok, ugyanis béketárgyalásra kéne eljutnom,
talán az állandó hírek, rémhírek visszajátszása,
még elkap egy ellenőr, de az sem tisztázott, hogy
kit, mit képviselnék e háborús háborodottságban

Eszteró István

Két vers

Hegyek közé búvó faluban beszélik még,
50% beszéli Jézus anyanyelvét, hívő
asszony nem hívőnek éppen arról, mily
nyájasan folyt minap a betlehemes játék

Eszteró István

Pagoda-virág

Himalája szépe, ó, pagoda-
virág, ha nyílik százévente, ritkán,
villámot szelídít viharvert sziklán,
feltámadás reménye csal oda

Eszteró István

Versek

Ha Éva lányt, Ádám fiút szeret,
nem lenne hitves, hős férfiszerep,

meg sem született volna még
az egymásnak rontó emberiség,

királydrámát Shakespeare, balladát Villon
kerek földön kinek-minek írjon?

Eszteró István

Vörös Lótusz-tenger

míg bordák közé gyúlt liliomhullám
ívről ívre közelebb a csonthoz
szívet szívat, tüdőket abroncsoz,
víg fergeteget, hol volttá kutyulván…

Eszteró István

Versek

ám dorombon
doromboló Whiskas-vazallusnak, húrok
pengetőinek valószínűleg nem is rémlik
a rémek rímére hurkolt hurkok torokszorító
görcse, Kusturica Macska-jajában csencselő
balkáni határon-kívüliség,

Eszteró István

Arthur és a herceg

Kilőtték Arthurt, a medvét, nem ismeretes,
mivel lett méltó királyi névrokonságra,
milyen pontszámmal mérik/mázsálják
itt és ott a kiválóságot, az viszont tény,
hogy árnyéka átlépte az ember és állat
világhatárt

Eszteró István

Anyám mosolya

még egy kis vizet hozzá, tükörsimára kell
keverni, merítsd tele, fiam, a vödröt, s már
mártja is bele a csapzott kefét, taszítja-vonja
fel-le létet s nemlétet átfedő mozdulatokkal

Eszteró István

Szózat ~ a szónép végzetes óráiban ~

a hús-vér édesanyanyelv barázdált
földrajza, szóhon szóhangulatos szómezőin
szógyökérből szóbokor, májusi szó-
zuhatagban szótőből nyíló szóvirág,
szócséplés után a szókincs szótárba való
betakarítása, ízes-zamatos tájszavak,
magas hangrendű dallamra mélyek
szívdobbanása, szófestés, szóképek, pajzán
szójárású szerelmes szópárok, szócsalád...

Eszteró István

In memoriam Farkas Árpád

Mikor az egyik legnagyobb megy el,
az ég kicsorbuló világkehely
az avar fölött, hová jegenyék
fehér lelke szórja levelét

Eszteró István

Versek

Talán horvát, székely,
de leginkább magyar
vérem vérét onthatta
szablya, vadkan agyar,
karanténba kerítve
vámpír vírus hadak
ostromolták szomjasan
a hemoglobin falat

Eszteró István

Jézust is el fogják fogni

Akár a táskát sarokba vágó kisdiák,
de mégis kétkedő hálával szállt a villamosra,
hogy máris karácsonyi szünidő, fel lehet
lélegzeni, tv-t bámulni, ha nincs áramszünet,
nem törődni az esélytelen alárendeltséggel,
nyelv- és iskolasorvasztó mioritikus
technikákkal, részvétmímelő széttárt karokkal,
s a többivel, stb.-vel…

Eszteró István

Versek

nemet cserél nem csak farsangkor

ma már az egész nagyvilág,

mely szerint az dalol fals hangon,

aki magas C-t tisztán kivág

Eszteró István

Versek

Ijesztget az ősz, mint a bumeráng,
a visszatérő goromba tavaly
olyan fene módon kerekíti ránk,
ahogy szilaj szélben szembe kap a haj,

lélekbe a köd, énekbe a ragrím,
amely sorvégen kibicnek állva
esküdne fel egy véres kártyapartin
guillotine mellett alsóra, királyra

Eszteró István

Amit história vét

bár a kedvem is így lehetne rögtön

visszacserélni egy nagyáruházban,

ha nyugtalanul szorong, mint a börtön

rácsára hullt fény csíkozott ruhában