Eszteró István: Anyám mosolya

2021. május 02., 08:57
Thorma János: Női portré bazsarózsákkal (68 × 56 cm, olaj-vászon, 1928)

Hajdani házunk L alakú sarokház volt, 222-es
számú, míg romba nem döntötte goromba
részvéttel az idő, főutcára öt, mellékutcára
három ablaka nyílott, már csak anyám hajol ki
rajtuk, törölgeti égi üvegükről a csillagködöt,
tapasztgatja a repedező világűr vályogfalait,
festi fehérre hosszú nyelű meszelővel időtlen
évszakban, oltja hozzá egyre galaxisokat
teremtő szeretettel az ősrobbanásszerűen
sistergő meszet, melyből millió nap, bolygó
bugyborékol fel gyermeki buzgalommal,
még egy kis vizet hozzá, tükörsimára kell
keverni, merítsd tele, fiam, a vödröt, s már
mártja is bele a csapzott kefét, taszítja-vonja
fel-le létet s nemlétet átfedő mozdulatokkal,
hogy eltűnnek a pelyvás sártapasszal betömött
keservek rései, vérző háborúk kacskaringó
lövészárkai, kuláküldöző kor adóbehajtóinak
faltörő árnyéka, kisimul világító homloka
a sírásra álló ajkak görbületével, feloldódik
a dac, már énekel is valami végtelen nyugalmú
hang nélküli éneket, s az akácfavirágos utca
Tejút-fehéren ragyog fel anyám mosolyától.