Eszteró István: Jézust is el fogják fogni

                                Temesvár 30 év előtt

Akár a táskát sarokba vágó kisdiák,
de mégis kétkedő hálával szállt a villamosra,
hogy máris karácsonyi szünidő, fel lehet
lélegzeni, tv-t bámulni, ha nincs áramszünet,
nem törődni az esélytelen alárendeltséggel,
nyelv- és iskolasorvasztó mioritikus
technikákkal, részvétmímelő széttárt karokkal,
s a többivel, stb.-vel… a Mária tér előtt
váratlanul balra váltott a sikító sínen szikrázó
vaskerék, elzárta útját a szokatlan sokadalom,
tiltakozó csoportosulás, milyet jóformán
csak híradókon tapasztalt a sorban állás
jóléti szocializmusának polgára, aki rögvest
elkeveredik, napokig sodródik a felháborodás
hullámain, hallgatja a hallgatás falán
kihajoló református lelkész felkavaró imáját,
pislog a szekusok fenyegető vakujába,
összekormozódik a gyomorforgató brosúrák
máglyatüzénél, tegnap még szemináriumra
körmölte a hazugságban pácolt igéket,
most átlép a géniusz rolnikban izzó képmásán…
gyászolja a sátáni sortűz sokadik mártírját,
menekül a láthatóvá vált üldözők elől, ő,
a nem bátor, nem gyáva, csak kétségbeesett,
akár egy francia puskacsövekkel farkasszemet
néző Pierre Bezuhov imádott Moszkvájának
égő falai közt… félelem, féltés, aggodalom,
pánik terheli szívét, mely dörömbölve dobolja
átkait a népirtó századok végtelen sorára…
vigyáz a strázsán, őrzi csillagainak reszketeg
fényét, egy szerény, szúrós karácsonyfát,
kislányával válogattak az olcsóbbak közül,
hullatja is tűit hamarább, tán összefércelik
a széthasadt bizalmatlanságot, esélyt varrnak
a vágyálomhoz, világot a világtalansághoz,
hitet a kételyhez, nem messze ért halálos golyó
tegnap valakit, összerezzen hát a temetéseken,
minden sír mögött géppuskát sejt, de készül
az ünnepekre, számadásra, ha kell, mert soha
nincs olyan nyomorult idő, hogy az ember
becsületes ne lehetne*…hírlik, hogy először
a reformátusokra csap le a bosszú, kezükben
a névsor, be kell zárkózni, felforgatják, tűvé
tehetik a házat, de lóvá senkit pár nemzedékig
tán…átlátszó magyarázkodás helyett meg kellett
volna mondani a gyerekeknek, hogy gyilkos
fegyvertűz volt az a napokon át villámló,
fergeteges moraj, nem üstdobos felvonulás,
sem pedig bohócparádés tűzijáték, mennyivel
méltóbb lett volna tiszta égbolt betlehemi
csillagának vezérsugaránál keresni a megváltás
ösvényeit, hogy világoljon az elsötétített
szívekben, mert kiben higgyen a máig
váratlanul kezdődő lövöldözések, agy-

robbanásos manipulációk közt a mennyből
az angyalt csak suttogó, nehogy kihallatszódjon
a meleget adó, karjával ölelő, de álmunkban
is fülelő falakon, ahol átjárnak rémhírek,
tantankos doktrínák, ugyan mit keresnek
a mi mellékutcánkban, mellékhazánkban,
mellékes életünkben, sosem derül ki,
Jézust is el fogják fogni talán valahol nyugaton,
még erről nem szóltunk, csak a felnőttek
tudják, vagy ők sem, mi lett 30 év után….

*Kálvin János

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2019. decemberi számában)