Himalája szépe, ó, pagoda-
virág, ha nyílik százévente, ritkán,
villámot szelídít viharvert sziklán,
feltámadás reménye csal oda,
hazárd hozsanna, végzettel rokon,
hogy oxigént szomjazó zúzmarás
igét dadogva érte csúcsra mássz
kőtömböket öklendező fokon,
mint elmulasztott églékes történet
időszakadék fölött vergődve
keres kiugrót, ahonnan fölléphet
eséllyel visszagomolygó felhőbe,
virágzó vigasz puritán pártában,
amerre múló hópelyhen párkány van.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. januári számában)