Eszteró István: Versek

Dorottya és Karnevál, másként

/egy dalfesztiválra/

Ott áll a színpadon, énekel,

igazi sztár mára Dorottya,

előtte tíz ország térdepel,

orcáján fekete borosta,

vagy inkább szakáll a javából,

milyennel nem bírt rég Karnevál,

aki most érkezik a bárból,

dekoltált melle közt víg medál,

tűsarkú cipőben billeg ő,

duzzasztott ajkán rőt rúzsa

perzselő csókokra ingerlő,

ölébe ájulhat a Múzsa,

farkasszemet néznek egymással,

mint rég dámák hős diadalmán,

jaj, felcserélt identitással

erőt venni lélek riadalmán,

hogy Dorottya begyes Karnevál,

s Karneválból vállas Dorottya lett,

a bonyodalom fonákja már

a stratégiák lokálja lett,

nemet cserél nem csak farsangkor

ma már az egész nagyvilág,

mely szerint az dalol fals hangon,

aki magas C-t tisztán kivág,

így Karnevál a dámák hiú élén

vastapsban klopfolja tenyerét,

s Dorottya, ki sosem volt félénk,

férfiasan nyújtja két kezét,

miközben még mindig énekel,

s Karnevál melltartója megdobban,

vagy leesik, de kit érdekel

Dorottya bajszánál ez jobban?

A szürke marha* és a többiek

Az igazság az, hogy nem akar senki,

talán mert ősi, szürke marha lenni,

inkább celeb, mert az csodálható,

ha kívül tarka, belül meg fakó,

aki nehezen emészti a múltat,

mert az mellesleg baromira untat,

ám elbőgi magát humanitásból,

ha véletlen pár szarvat összeszámol,

így történt meg egy zárt marhaszemlén,

hol pár okos pezsdült kakaócserjén

egy náluk szürkébb marhát dédelgetve,

hogy az palánkon magát átvetette,

mert ő meg azt rühellte, hogy rá ványadt,

rajongók részvéte fröcsköli a nyálat,

kampányszerűen szőrét, szarvát, farkát

szürkéről, ím, szivárványosra nyalják:

te igazi, eltévelyedett mártír,

akit a korbács marhák közé átír

jól felszarvazva düledező ólnál,

két szarvadon se kelő Nap, se Hold már,

ládd, őrzi gondolatod is a pásztor,

a fél világ körül hiába táncol,

be nem teheti lábát a karámba

egy vérmes prémes ordas se, caramba…

ilyeneket mondtak, és a szürke marha

autók közt rohangált erre, amarra,

egyikbe beszállt hívén, hogy akol,

ha meg nem állt, még száguld valahol.

*„Zaklatott szürke marha csatangolt Nagyvárad utcáin” (újsághír, 2017.)

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. márciusi számában)