Eszteró István: Versek

Versgombolyag macskajátékkal

Idegpálya, sorsvonal, érzelmi szálak vers
előtti versgombolyagja bujkál a szeszélyes
talentum elől, ahány cirmos, csak cibálja, tépi,
gurigázik alkotó révületében, ám dorombon
doromboló Whiskas-vazallusnak, húrok
pengetőinek valószínűleg nem is rémlik
a rémek rímére hurkolt hurkok torokszorító
görcse, Kusturica Macska-jajában csencselő
balkáni határon-kívüliség, ürülék a vendég-
látás tisztaszobáiban, mikor gáttalan tódul,
özönlik a mobillal mozgó minden mindegy
kirabolt múltja szendvicsgrilles Paradicsomába,
tüzet rak az elnéptelenedés padlódeszkáiból,
vészdob, se félrevert harang, csak fuldoklástól
kimeredt szemek az önvédelmet ostromló
véleményterror atomgombájában, a sláger
a nyitva van az aranykapu, csak bújjatok
rajta, kerítés alá ásott alagúton is, amerre
szem, száj ingere hív a hű hurik szökőkútpárás
palotáiba, s háziasított rím-miákoló (párduc,
tigris előd kilőve) pofoz életre-halálra gáláns
gazdaküszöb elé ájuldozó trófeát, míg meg-
feszül a lelkiismeret özönvízben, hamvasztó
kamrákban edzett fonala egyszer, hogy hová
tűnt haszonhajszára hajazó dörgölőzésben,
erkölccsé nyaldosott abnormitásban, cenzúra
világhálóvá nőtt erőterében hová gurult el
a kimondhatatlan? Ergo entert is nyomnak
ergonómiás kánon szabványszabói tűvé tenni
a Beinecke Rare Könyv- és Kéziratkönyvtár
polcaitól a Stadtbibliothek átriumáig kuckót,
szögletet, de sehol nyomravezető nyávogás,
lélegzetelállító csatorna-meredek triptichon
szaltó, a keringő témakörpályákat villám-
kötőtűkkel kötő Múzsa spirálfülébe jut csak
helikoni hallókészülékén holmi repedt hangú
macskazenés rap repertoár, hogy vissza-
rántja karmaik közül a balladai szaggatottság
vérben forgó galaxis-gömbjét, s a bezárt
cicapláza cafattá cincált nadrágú nyivákolója
fúj, pislog pár királyi mélabút, s különb
halhatatlanságot szavatoló táp után szimatol…
 

Dunsztos üvegben

Minden másképp gondolkodónak meglékelnéd
a koponyáját, hátha kiderül, agytekervényükön
mért fordul jobbra vagy balra, ami neked egyenes,
mit takar a tekergő alagutak ijedelmes labirintusa…?
De tényleg, egy kétgyermekes anya azon akad ki,
hogy csemetéi Trianonról szóló könyvet kapnak
jutalmul, nem multi nemekről szóló felvilágosítót,
szívet büszke méltósággal eltöltő focimeccs kapcsán
József Attila-díjas lesből, Brüsszelt megelőzve
pedofiltörvényt szapul, más becsült tollú viszont
Jókai nőalakjában fedezi fel a szolgalelkű pitizőt,
nemek összemosását sugalló mesekönyvek, pornó
szintű színielőadások, töketlen uniós parlament férfit
szülőanyává avató áldása, abortusztiltót nemi erő-
szakkal vádoló aberráció nem zsenírozza e szex-
egzisztencialista éra szubjektumait, s hogy un. uniós
érték a védjegy „ész, érdem, igazság” szivárványos
csomagolású fogamzásgátlóin, hogy átoperált világ-
nézet gondolatmenetelése fölött öt ágra sugárzik
a láthatatlan levert vörös izé, s még vírussal paktáló
pártmizériákról, balkáni cinizmus menővé avanzsált
joggyakorlatáról, elorzott Biblioteca Batthyaniana
sovén lakattal zárt testamentumáról etc. el nem
hangzott hangyányi se, ám minden másképpen
gondolkodó leharapná fejed, mert nem fogod fel
végre Trianon pozitívumait, hogy a tragikus olvasat
gyermekszomorító, csak gyengíti a lurkó vitalitását,
a nemzeti búba gubózás hova a búsba vezet, miféle
csökevényes módi szülni, szoptatni, pelenkázni,
monotónia anyád/apád tisztelete szemben az 1-es, 2-es
szülőszámmal, a nem-választás lehetőségétől meg-
fosztani szexusról mit sem tudó ovist, gyomorforgató
Isten, család, nemzet haza, hazafiság őskövületét
nyomtatni serdülő wifisek tudatába markukba nőtt
mobil obszkuritásai helyett, keresztényi áldozatról
papolni, miközben tengerbe fullad még félgyarmat
özönéhezője, ki ágytálat, pohár vizet nyújthatna
a Verőfény Idősek Otthon leszármazottak nélküli
páriáinak, anyaországba csimpaszkodó nemzetiségek
megaláztatásairól, mikor mai trendi szerint színes
hangyaszorgalom sápadt bőrűvel édestestvéri akció-
program szerint tör-zúz, döngöli fölbe úttörők szobrát,
tépkedi ki Shakespeare ihletlapjait, térdepelteti le USA
elnökét is a mindenhatóság előjátékaként eljövendő
globális hangyaboly felett…, egy kísérletet megidézve,
ha összegyűjtesz száz fekete hangyát és száz vörös
hangyát egy üvegbe, békésen elvannak, de ha erősen
meglóbálod, ölre mennek, a vörös azt hiszi, hogy a
fekete, a fekete hogy a vörös, bár ellenség csupán
a rázogató, ergo mielőtt csápolni kezd a golyós Föld-
golyó, tisztázza, hogy ki pörgeti váltig a dunsztos
üveget az agytekervények összegubancolódó útjaival…