Eszteró István: Versek

Ha Éva lányt, Ádám fiút szeret

Ha Éva lányt, Ádám fiút szeret,
nem lenne hitves, hős férfiszerep,

meg sem született volna még
az egymásnak rontó emberiség,

királydrámát Shakespeare, balladát Villon
kerek földön kinek-minek írjon?

Allah unatkozna, egri csillagok
ragyogása szurokba fagyott,

egyetemessé vészidők fokán
nem nő embersors Alsósztregován,

nemzetáldozat kétezer-hatig
vércseppenként visszaszámoltatik…

Nem rondít öntelt impériumgazda
eget súroló történelmi gazba,

sövényt nem törne törvény áradatnak,
mely jogállamiságon áthaladhat,

nem lenne szívcserére apropó,
ha kormányrúdhoz jut pár naplopó,

hol pártvillongás csak csalóka fárosz
ködgomolyban tévelygő irányhoz,

el nem merülne honról honra holdnál
a túlsó partra evickélő normál,

lóvá tett félsz nem menne vaksin a
falnak, ahol tolong a vakcina,

kurafi csúcsra szendergőt nem hívna
bordélyházába rongyrázó link klíma,

nem-züllesztő ideológiák
nem ülnének idétlen orgiát,

tűsarkú muksi-meztelenkedés
előtt nem csukná szobor be szemét,

ó istenséget igazoló fallosz
le nem nullázódna műtőasztalhoz,

ki mehetne sárkányölő szentnek
töredezett lélekből elmentett?

Ha Éva lányt, Ádám fiút imád,
s nyomukban majmok, meztelen csigák….

Csőfelhőben

Csőfelhőbe mennyek csőlakói
vonják be szárnyuk, hogyha fönt megdörren,
angyallebujba szürke frottír ködben
leereszkedik a Mindenható is

kártyapartira, nála a sors tromfja,
amely eldöntheti, jobbra vagy balra
fordul a nagyvilág ingatag sarka,
nehogy a pályáját végleg elrontsa,

ha tudná még, hogy melyik a jó király,
zöld vagy a makk, tök, izzadtságcseppekben
fürdik homloka, Hold és Föld elcseppen,

mindent elveszít, és még mindig piál,
vagy tán nem is Ő az, csapra vert égboltot
túlharsognak lent borozó tré boltok.

Laza lázban

A világhálós menü fura mustra,
sült patkány, csótány, sőt, ha üt az óra,
globális éhséget véve fontolóra
biztat svéd tudós kannibalizmusra,

ám szürkeállományon blőd diéta
sem segít, Isten igéjén is maszk van
vírust mentsváron túl tartó malasztban,
a józan észre dörrenő „diéta”

e szex-egzisztencialista korban
megszavazza, hogy a férfi szülhet
bármely zöldellő uniós bokorban,

hogy prűd vagy pride szivárványos szüzek
regimentje sarkig nyitott várrom
egymásra dűlt falain cicázzon.

 
A szivárvány nevében

Ha szólna Úr még Noé-utódokhoz
szivárványról, melyet özönvíz múltán
ringyórongyokra nyesegetnek kurtán,
akad-e ige, amely lyukat foltoz,

kik vízárba hullt holmijuk keresvén
se aggódtak az iratok, bankkártya,
eleség mellett a latyakba, sárba
pogány indulattal gázolt keresztért…?

S ki magasról tesz gúnyolt hitre, elvre,
eseng-e félholddá köszörült Földön
önostorozások közt térdepelve

honért, hol nem cserélt pólust ész, ösztön,
de körüllengi hálaóceán,
mint üdvösséget pára jó teán…?