Eszteró István: Versek

2022. augusztus 28., 09:48
Utcai Dávid festménye

A jégember

Ötzi, a jégember alpesi völgyben
vadászott épp vadászterületén,
mikor pár nyílhegy érte ülepén,
fel sem jajdult, már leteperték többen,

hogy elkobozzák a vadkant és őzet,
a gyógymohát, a rügyet és a gyömbért,
miket nejének gyűjtöget, fagyöngyét,
ameddig ellátsz, mind okkupált körzet

ősi jussnál ősibb bélyegzővel,
s a láthatáron fellobbanó máglya
pár rángatózó karú éljenzővel

se felkelő nap, otthonod kap lángra,
felordított erre Ötzi egyszer,
hogy belefagyott szívébe a gleccser.

 

Gravitáció

Tudtad, hogy Rómától nem messze,
a Rocca di Papán alig túl
kocsid a lejtőn felfelé gyorsul
a Föld vonzóerejét kicselezve?

Hol atomfizikus, de csőlakó
is megbámulhatja, hogy a palack
a magaslaton nem le, felszalad
könnyedén, hogy el sem kapható?

Ha elejt egyszer markából a tér,
kapaszkodj szívós gyökerű szavakba,
magad alatt vagy fölött, csak beszélj,

amíg a hangszalag el nem szakadna,
szólítsd anyádat, Istened, a szó
köldökzsinór és gravitáció.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. júniusi számában)