Eszteró István: Veszélyben virágzó – versek

Veszélyben virágzó

Itt még bármi lehetséges, integető
idegnyúlványok, kibomló rügyek,
hideg, meleg tendencia, bármi, bármi,
gömbölyödik a váll, domborul a mell,
bolyhosodik tarkó, az egész karcsú
faleányka átlátszó habselyem,
hószínű zsorzsett, csillogó organza,
csipkés fodrok zizzennek zümmögő
mámorba szédült magasságokba,
ahol akármi megeshet, kigyúlhatnak
meteorok, összeütköznek párhuzamos
végtelenek, feketelyukak nyelhetik
nyelvük a stresszben, amíg a szél
a ruhák szegélyébe kapdosva utolérné
hópelyhekként hintázó szirmok közt
szíve választottját, az egyetlenegyet
több millióból másodperc alatt, mielőtt
porba, sárba bukva megsemmisülne
a menyasszonyi tánc életre szóló
forgatagában, amikor még minden
beteljesülhet, karjaiban mennyekig
lendítheti ó lampionok koszorújában
keringőzni, még égre kelhet ablakom
elől hajnalra hímzett hajladozással
a zord zúzmarát túlélt zöldellés,
az ízek genetikai ígérete itt röpdös
savanykás, édes, kesernyés illatitalával
a tavasz ízlelőbimbói felé, fehér, lila,
rózsaszín repeső nemzedék, mellyel
még bármi megtörténhet, ciklonok,
kecses csodákat csonkoló fagyok
cserkészik be a védtelenséget, amíg
virágnyelven társalognak, kacarásznak
gondtalanul, óvodákba, egyetemre,
találkára, piacra, koncertekre járnak,
fodrászhoz, bölcsődébe mit sem sejtve
a fenyegető veszedelmekről, amikor
még bármi, akármi, minden…

 
Tojásfa irányítószámmal

Ha úgy vesszük, a mindenség
olyan, mint Almádi tojásfája
vagy Dunaföldváron a 18 méternyi
7020 tojással, amennyi a város
irányítószáma, csak a hasonlítottat
maga az Úr díszíti jókedvében év-
milliárdok óta írott, festett, faragott
tojással keringő galaxis-özönnel,
rovásírású irányítószáma szalagok
cikcakkjaival van űrbe gravírozva,
el ne tévedjen levélér-utcákon
lépkedő fénylegény, a szerelem
kútkávája fölé hajló, ki vödrébe
meri az örök élet vizét, s hamar
mozdulattal csorduló cseppek
kalárisát fűzi hamvas nyakszirtre,
lankás kis hajlatok tiltott rejtekére
beragyogni völgyeket mell-
bimbók ikercsúcsai közt, bordák
homokdűnéin hullámzani, köldök
gyűjtőtavacskáin, szemérem-
dombon is túl, comblejtőn térd-
kalácsig, ahány lányos ház van
világegyetemben, ki ne maradjon
csillagörvényként körbeperdülő
rokolya, rékli, bent ne rekedjen
elszorult torokban léleküdv parázsló
sikolya, ropogósra kikeményített,
kivasalt ingváll szárazon ne hagyjon
lúdbőrző bőrt, mikor a termékeny
színkavalkád teremtőjéhez közelít
égig érő tojásfáján.