Farkas Arnold Levente: A súgó hangja

2021. március 24., 08:56
Ördög Noémi: Kitty (olaj vásznon, 70 × 50 cm, 2018)

A súgó hangja

 

Azt írta az angyal, hogy

udvaroljak[1] egy kicsit, nem

lesz semmi baj. Ma van

a szűznek neve napja.

 

Gondoltam, veszek egy szál

piros rózsát. Trolival mentem.

Elszívtam egy cigit

a sarkon a koldussal.

 

Régen volt itt egy virágbolt,

a koldussal szemben. Megszűnt.

Le volt engedve a redőny.

 

Nem kapott virágot a szűz.

Nincs semmi baj. Nincs váza

sem. Megírom az angyalnak.

 

 

Isten néha megzavarja

az embert. Vannak városok,

ahol nincsenek szökőkutak.

Az eső esik. A halászhajók

 

kivetik hálóikat. Akadnak

másféle városok[2] is. Balszerencsét[3]

hoz az ügyvéd és a pap.

A szökőkút[4] télen nem üzemel.

 

Leeresztik a vizet. Aprópénzzé

változnak a halak. A törvény[5]

nem segít. Isten szereti

 

az ember apró fényeit.

Tavasszal halak úsznak

a kútban. Koldusok fürdenek.

 

 

 Kipakolom a táskát.

Tartom magam szigorúan

a valósághoz. A napsugár

is kormos volt. Kiveszem

 

a szerződést. Az aláírás

elmosódott. Mentem, mintha

a jászolhoz. A papír

eredeti. Az adatok is

 

hibátlanok, mint a csillagok.

Népdalok ritmusát kattogja

a vonat. A pénz álmomban

 

is pénz. Varázsigét hímez

zsebkendőmre a menyasszony.

Az örök valóság[6] három nap.

 

 

Pomádé. Ezért a szóért

a tengerbe megyek. Egymást

hívják a szirének, nem

engemet. Lehajlok a tenger

 

fenekére. Nem merhetek.

Kiterült az éj, mint

az elkábult beteg. Tálcán

fejem. Nem a tánc a cél.

 

A tánc[7] az indok. Zsakettem[8]

jól szabott. Majdnem bolond

vagyok. Osztrigahéj.

 

A lépcsőházból visszafordulok.

Ahogy egy udvaronc.

Egy kicsit meghalok.

 

 

Gus felesége[9] meghal.

A szomszéd[10] telefonál.

Bert még nem járt

a harmadikon. Marco

 

Eddie arcába köp.

Willy Loman szereti

a sajtot. Ágoston Platónt

olvas és dzsesszkoncertre

 

jár. Gus[11] meghal. Hajnalban.

Egy taxiban. Miben

különbözik ez a vers

 

attól, amit Gábor[12] olvasott?

Mindenki meghal.

Larry eladja az új kocsit.

 

 

Mire meggazdagszom, alig

marad mondanivalóm.

Megjártam a hadak útját,

nem tartottam lovam száját,

 

nem tartottam lovam száját,

most siratom magam baját.

Írtam egyszer egy drámát

csupa miszterről. Az egyik

 

miszter varázsló volt. A másik

miszter áruló. A harmadik

miszter kezet mosott. Nagyon

 

nehéz az éjszaka. Álmomban

vonaton érkezem idegen

városba. Erről beszélek.

 

 

Mentem. Két öklöm

ronggyá dagadt kezemben.

Zöld fényt öntött rám

a hold. Köpenyemen egy

 

méla folt. Dalolt a szív,

szöveget írt hozzá

az értelem. Van olyan

hajnali szépség, ami

 

kegyetlen, hajnalban

ráhajolt a holt, de

a hajnal hajnal sose

 

volt. Sötét[13] a hajnal.

Beesteledtem. Múzsám

eszmévé foszolt.

 

 

Egy bemutatkozó hangverseny

bármikor megtörténhet.

A magnó nem működik.

Lacinak elmeséltem, hogy

 

drámát írok a három

királyról, úgy sem értette

volna. Az emberek

olvasmányaikban[14] legszívesebben

 

saját eszüket csodálják.

A hegedű, a cselló, a hárfa

vasárnap, a klarinét,

 

a fuvola, a zongora hétfő.

Az almának és a véletlennek

szerepe van a nevek.

 

 

A lélek helyén fekete

árnyék. A gondolat össze-

vész mindenkivel. Aludni

kellene. Kergezé látja

önmagát. Tükör. A szavak

sorrendje megváltoztathat.

Fölösleges volt semmilyen

verset írni a semmiről.

A súgó hangja nem látszik.

A színész szája hallható.

  

Az ősz levelei közé ősz

hajszál vegyül. A lányok

szerelmesek. A férfiak

okos fejét lehúzza a gond.

 

A csoda[15] lényege szerint

valósággá teszi azt, ami

nincs. A zene például.

A zongora. A fekete-fehér

 

hangok először harapnak,

aztán simogatnak, aztán

újra harapnak. A kéznek

 

előtte melegben kell

töltenie az éjszakát. A kéz.

Ez egy régi szó. Ahogy a hab.

 

 

Nincs. Most jöttem ki,

most jöttem elő, most

kerültem elő. Gyengék

a tiszták, ennyit mondhatok,

 

nincs jó megoldás. (Egyedül[16]

imádkozom. A hegyen egyedül.)

Az uszodában az egyik folt[17]

olyan, mint „anya gyermeke

 

testét a fény felé” vagy

„tükröt tartó nő” (hiúság).

Elmúlt a nyár. A férfi

 

feje a nő fejét. (Egyedül.)

A gyermek teste a tükör.

 

[1] „Udvarolsz egy kicsit Marikának, aztán nem lesz semmi baj.” Idézet Gábor leveléből.
[2] „Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad.” Mt 16, 21.
[3] „Önök bizonyosan nem tudnak róla, de valami mulatságos dolog történt. Ugye látták, hogy ezek itt milyen zavartan köszöntek nekem? Azért van ez, mert ügyvéd vagyok. Errefelé balszerencsének tartják, ha valaki az utcán ügyvéddel vagy pappal találkozik. Ha meglátnak bennünket, rögtön valami szerencsétlenségre gondolnak: ezért ha tehetik, inkább elkerülnek.” Miller, Arthur: Pillantás a hídról (in Drámák, 1969, 381).
[4] „Álltunk naphosszat a piazzán és hallgattuk a szökőkutat, mint a madarak.” I. m. 398.
[5] „Csak Isten szolgáltathat igazságot.” I. m. 449.
[6] „Az egyetlen – mondta –, amire törekedhetünk, hogy mélyebbé váljunk.” Szecsődi Tamás Leó: Vándorbot nélkül (2007, 33, 20. lábjegyzet). 
[7] „Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki.” Mt 14, 6-7.
[8] „Zsakettem jól szabott, gallérom tiszta és kemény,

Nyakkendőm nem hivalkodó, ízléses tű tartja helyén –

(Megjegyzik: „Pipaszárlábú szegény!”)

Vakmerőn

A mindenséget ostromoljam?

Egy perc elég idő, hogy

Döntés, majd ellenérv szülessék és omoljon.” Eliot, Thomas Stearns: J. Alfred Prufrock szerelmes éneke.
[9] „Nyáron a hőség perzsel,

ősszel a szél hegedül.

Szép hölgy úszik a tóban

anyaszült meztelenül.

 

Ej, ez aztán disznó nóta. – Szünet. Csomagol – Mit gondol, Gus, csinál-e valamit ez a Mr. Roosevelt, hogy jobb világ legyen?

     Énekel

A dalnok, az ifjú, hadra kel,

vár rá a sír…” Miller, Arthur: Két hétfő emléke (in Drámák, 1969, 333).
[10] „A lány megfordul, hogy elszaladjon, de Gus könyörtelenül megmarkolássza a fenekét.” I. m. 334.
[11] „LARRY Mit csinált?

AGNES Mit mond?

JIM Gus meghalt.

KENNETH Gus meghalt!” I. m. 371.
[12] „Amikor néha járkálok itt a parkban,

Majdnem felém int/felül, vagy suttog valamit. Eldöntheted.

Azt mondod, nem kéne itt lennem, nagyon messziről. Aki vár, az úgy elnehezül.” Mezei Gábor: Néha járkálok itt a parkban.
[13] Bocsássátok meg, hogy este lett.
[14] „Tudja – mondta – száz éve élek.

Aranyban, szarban. Mert az élet

egy paródia, paradoxon,

rajtam a sor, mégsem én osztom,

 

ha mégis én, elűzöm Istent,

rendet teremtek fenn is, itt lent,

az ítéletet elhalasztom.

És tudja, egyszer az az asszony…” Orbán János Dénes: Vanek úr Párisban.
[15] Ez a mondat is Rejtőnél olvasható.
[16] „Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s ő ott volt egymagában.” Mt 14, 23.
[17] „És ezt nem csak én állítom, ugyanezt mondta a nagy Leonardo da Vinci is, amikor a firenzei utcájukat övező, málló vakolatú falakon tátongó foltokban mesebeli tájakat, állatokat, az óceánt átszelő hatalmas hajókat fedezett föl.” Otxoa, Julia: A szarvasmarhák esztétikai érzéke (in Különös küldemény, 2007, 115).