Farkas Arnold Levente: A tévedés

Van egy lányom, aki szomorú,
ablakban hervadt virágcserép.
Bejutnak a nyitott ablakon
a ledér hópihék. Nagyon vágytam

mindig a szüzességre, ahol
a vattacukor, mint az ökörnyál,
néha úgy szaladt el a szélben,
óra nincs nálam, lehet, késésben

vagyok, de senkiben ne vegyek
semmit észre. Álmomban egy egész
nagymamát lenyelt egy oroszlán,

ablakban ül a szomorúság.
Virágcserép. Vattacukor. Lány.

Ott álltam mellette és néztem,
ahogyan peregnek az ujjai
a billentyűszőnyegen. Elengedni
magam, picikét fodrozódni,

lökdössenek hátulról és elölről,
a fűben még eltévedt méhek
vacakolnak, még az üvegajtó is
zengett, vagy beleremegett, nem

tudtam eldönteni. Kimenni
a színpadra, hogy töprengjen az idő
hullámverésében, hullámzani,

az kéne, tartson örök egyenletes
mozgásban, de sose mondtam meg.

Két kézzel tartom a kupolát,
én is a templom oszlopa vagyok,
a kérlelhetetlen alázat,
vagy polgáribb nevén, amit nem

használ senki, tehetséggel formált
feljelentéseket remekel,
mert te is a teremtés kopott
alkatrésze vagy. Hát inkább állok

csak, tisztelve a hagyományt, néha
el is kísért bennünket félútig,
és odafagyok. Te hoztál elő

az anyaméhből, jóvoltodból gond
nélkül pihenhettem anyám ölén.

Szégyellhetném magam, de oly
csodás a zöld, a csöndre nincs
szavam, elkorhad majd a föld.
A tévedés talán ölel

majd másikat, nem folytatom
tovább a néma árnyakat.
A vízre ág hajol, a békák
istenek, a szolgafán dalol

a csönd, ha nem lehet. Elmúlik
majd a nyár, a kertben lábnyoma,
megváltót hord szamár, nem is

volt itt soha. Elfekszik majd
a táj. A ritmus szent szabály.

ezért a tévedés
az ágyékkötő
halhatatlansága
miféle pszichiáter
az akinek öngyilkos
lett a férje özvegy
a lélek elérhetetlen
ezért a feltámadás
ezért a hallgatás

Ha élettelen tárgy lehetnék,
legszívesebben a Hold lennék. Vagy
melltartó. Harmadik dolog nem
jut az eszembe. Esetleg kavics.

Az állatok közül a tigrist
szeretem, de nem tudok rajzolni.
A múltkor nekünk akart ugrani
az állatkertben a leopárd.

A parton szolgafára akasztjuk
a bográcsot, abban főzzük majd
puhára a húst. Alig várom.

Nagyapa türelemre int. Minden
élet élni akar. Ez nem igaz.

a hajnallal együtt indulunk
mielőtt a szél ágyékkötőnkbe
kap fröccs gyöngyözik az asztalon
ebben a versben bicikli van
gát van a gáton két legény persze
legénységünkkel legénykedünk
mint a gyermek aki nem nő fel
soha ősszel tehetséget lopunk
a boldogsághoz az út a cél