Farkas Arnold Levente: Bizonytalan

szemirámisz első levele

a kertészhez, részlet, amikor

a feltámadt testtel össze-

tévesztettelek, tavasz volt,

az üres sír gyomra vissza-

böfögte a halandók közé

a halhatatlant, növények

árnyékában vedlett kígyóbőr,

szúrja szememet a hajnal,

történtek dolgok vidéken is,

láthatatlan a nem látható,

a forma fegyelme a forma

előtti csöndbe vágyik vissza,

ahol még mosolyog az álom

szemirámisz második levele

a kertészhez, részlet, mindenre

gondoltam, csak a valóságra

nem, a halhatatlanságot

a feltámadással tévesztettem

össze, tavasz van, a sír gyomra

visszaböfögte a halandók közé

a látszatot, tévedéseink

arra vágynak, hogy az idő

elfogadja az elmúlást,

szúrja szememet a hajnal,

történnek dolgok vidéken is,

mozdulatlan madár zuhan,

hazugság volna megszületni

szemirámisz harmadik levele

a kertészhez, részlet, téved

a hajnal, kertben a látszat,

szavaink között a fájdalom,

lényegtelen dolgokról írok,

ám ez csak az egyik változat,

zsálya és citromfű illata

itatja át a kimondhatatlant,

halandók görbe árnyékában

hallgatnak halhatatlanok,

egyenes utcában a szent,

dühéből dagaszt dogmákat,

nem gondol köpenyre, vérre,

tömeg szorozva gyorsulás

szemirámisz negyedik levele

a kertészhez, részlet, nem teszek

úgy, mintha nő lennék, szavaim

koppannak a tükörben, mint

tévedésmorzsák az asztalon,

időnként arra a másik szűzre

gondolok, aki az angyaltól

a kertben gyermeket kapott,

csoda az, ami nem velünk

történik, hiba volna megszülni

a végtelent, beláthatatlan,

zárójelbe teszem az utolsó

mondatot, olvashatatlan minta

a levedlett kígyóbőrön

szemirámisz ötödik levele

a kertészhez, részlet, kertben

az angyal, nincs neki szárnya,

téved a hóhér, ősszel a kert

közepén álló fa levele

bizonytalan, felébred a gyermek,

kígyóval játszik, almát gurít

a legszebbnek, álmot borít

a létezésre, ősz van, majdnem

bizonytalan vagyok, halhatatlan,

elérhetetlen és vágytalan

asszony, velem játszik a csönd,

de nem nekem gurítja az almát

a gyermek, játék az idő

szemirámisz hatodik levele

a kertészhez, részlet, vissza-

vágyunk a vágy előtti csöndbe,

amikor egy fa volt a kert

közepe, kígyódísz kúszik

kedvünkön keresztül, angyal

háta mögött a néma szűz szül,

téved a boldogság, nincs neki

szárnya, játszótéren arany,

tömjén és mirha, maradék

meztelenségem meglesi

a láthatatlan szem és a néhai

örökkévalóság, idővel játszik

a gyermek gyermekkora, vessző