Farkas Kriszta: Két vers

2021. szeptember 05., 07:09
A. Tóth Sándor: Fekvő nő kék ruhában (vegyes technika, papír, 30 × 43 cm)

leütések

eltérő síkokon nyugszik a mondanivaló,
habár mindketten billentyűkkel kommunikálunk:
én az írógépen, te a zongorán hagyod ujjlenyomatod.
rétegződik a por a szánkon,
rég volt, hogy kimondtunk volna bármit is -
íriszeink elidegenednek,
összetörnek a lélektükrök,
így zajos már a mindennapi csend is.

kettőnk eggyé válása nem kivonás
útján történt: összeolvadtunk,
de már ragad a kéz, fogni nehezen tud.
undor és kín, ha elfogy a pillecukor,
a víz egyedül nem segítség;
szappanos folyadékkal mossuk le bűneinket,
úgy talán elnyerjük a tisztánlátást;
többé nem lesz ragacsos a billentyű.

stigma

az a seb a nyakamon
sok embert megtévesztett,
de legalább volt, amiről
beszélgetni.
valahányszor megpillantod
édes nevetésekben
törsz ki,
ezért nem kérek
cukrot a feketémbe.
piros görbék táncjátéka ez.
egymásba fonódott utak,
összekuszálódott szálak,
amik akár mi is lehetnénk:
egy seb egy nyakon,
egy csillagkép este,
egy anyajegy egy testen,
egy csípés a karon.
valahogy másnapra
görcsösebbek lesznek
a vonalak, én meg biztosabb,
hogy egyre nagyobb helyet
foglalsz el idebent.
hagytam, hogy bemássz
a soraim jelentésébe.