Fecske Csaba: Versek

2021. december 10., 09:35
Kopacz Mária: Ragyog az ősz, akril – vászon, 2017

Sötét van

hogy vagy kérdezi
de nem várja meg
úgyis tudja
szél szalad el mellettünk
hóna alatt a nyárral
várhatott volna még
nyílnak a völgyben a kerti virágok
de este már sötét van
holddal világítanak az angyalok
az ember hazaangyalog
és üres a ház
a komor falak közt
csak árnyékom matat

 

Őszi éjjel

Őszi éjjel a galagonya
Weöres Sándor,
kortyint a hold poharából,
mikor a temérdek csillag égre kel,
tücsökké válik, ciripel.
Őszi éjjel Weöres Sándor
Bóbitával táncol,
szárnyat igéz a Géza malacra,
a Tejúton túr a kunkori farkú.
Őszi éjjel, ha a Fiastyúk megkotlott,
a költő a csönd-zsákból hangot lop,
megy vele nyomban az égbe,
vagyis hát végbe,
a legvégsőbb kékbe.

 

Morcos

morcos koraőszi reggelek
nyomasztó álomból ébredek

sok furcsa kép homlokom mögött
odakint bálákban áll a köd

a nap szétfolyt mint egy záptojás
erőt vesz rajtam a megszokás

firkálok az üres papírra
a papírnak mindegy kibírja

arra vágyom nagyon ami van
amiben fölismerem magam

egyre fontosabb lesz aki nincs
várom hogy mozduljon a kilincs

de nem nyílik az ajtó ma sem
hiába kitett konc a szívem

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. novemberi számában)