Fecske Csaba: Vonatok – versek

2022. április 30., 09:34
Turcza Hunor: Város 3.

Vonatok

hangosbemondó
a Tiszai pu.-n vonat
indul érkezik

egyszer mindenki
elutazik egyszer mind
aki él egyszer

gőzmozdony hozott
meg az erőszakos vágy
várt már a város

a Vörösmarty
út s a kunbéla sarkán
kopott sarokház

lehúzós vécé
ki látott ilyet falun
nincs ilyen ugye

Gyula bátyám már
elhagyta tájszólását
ilyen a város

a Lányi Ernő
úti fák orgonája
zúg négy éven át

Varga Editnek
mert a szerelem örök
míg véget nem ér

volt kollégium
hova lettek lakói
az évek hova

Tiszai pu. a
hangosbemondó néma
elment a vonat

 

Elveszett kilóim nyomában

nem fogyókúráztam mégis lefogytam
elveszett belőlem tíz kiló
hiányzó részem gazdátlanul bolyong most
valahol a mindenségben
vajon mért lettek hozzám hűtlenek kilóim
veszített-e velük a magyar líra
ugyanaz vagyok-e aki voltam
vagy más írja ezeket a fáradt sorokat
a cipőfűzőt bekötni most könnyebb
de verset írni és élni nem

és ha visszahíznék

 

A légy zúgását is

itt falun ahol élek
csöndes az élet
ki-bejár bennem a lélek
az idő eltelik magával velem
rigó füttyent bele a versbe
mintha ezt tapsolnák meg
a szél noszogatására az akáclevelek
a délelőtti napfény próbálgatja magát
vaksi ablakok üvegén retinámon
lassan kifogy belőlem a nyár
mint fűből a zöld
ha köhögésem elmúlik csönd lesz
a légy zúgását is hallani lehet
de ki hallgatja majd