a perui macska
minden ami én vagyok
de nem a testem: az szándék
menekülni vagy megszökni
s amint koponyámat élettel béleli
ösztönösen akár kivétel a szabály alól
szökni akar
ahogy a macska valahol Peruban
beszorult aknafedő töri
retteg: nyaka körül a rács hideg
ahova a fej oda a macska teste is
de nem mindig
ez most a kivétel
a kivétel erősíti a szabálytalanságot
most a fulladást
ha perui macska lennék
nem rángatóznék
megmentői ha lennének azt hallanák
szabadulni akar
az is szándék lenne
csak másmilyen
monitorfényben a családom nézném
játszani hívna mindenki
aki most szeret
vagy mindenki aki csak játszani szeret
úgy lenni mint a szándékok közé
szorult szabad ösztön: az a rémület
a macska túléli és egyből enni kezd
az étel jó
a gondolat gondolatban pihen
játéknak csak a család és a bújócska marad
letisztogatom a lefolyó rácsot
és a mosogatás mögé bújok el
ahol mindenhol jó
mire felérek a harmadikra
egészen megszeretem ezt a házat
nehéz a szatyrom de nem zavar
felesleges holmikat hordozok
szatyromban oldalborda és farhát
a mélységet egy korlát védi tőlem
mehetnék a negyedikre is
még sosem jártam ott
de a boldogság megállít
kulcsba helyezi a zárat
megnyílik a hely ahol a legjobb otthon
az érzés amit lakásnak nevezek
sokadszorra viszem magammal
már csak pár lépcsőfokra van
a lift jó de én emeletenként jövök a lépcsőn
így mire felérek
egészen megszeretem ezt a házat is
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. októberi számában)