Fekete Vince: Nyaralni*

Nyaralás?, nem tudjuk, mi az, oda mindig mások
mentek, azoknak volt kidobni való pénzük, nekünk
ott volt a mező, a domb, az erdő, mehetsz pityókát
szedni augusztusban, gombáért, amikor a szezonja
van, napozni?, az hülyeség, fürödni?, ott a Kászon-
pataka, az miért nem jó?, senki nem jár a faluból,
csak a városiak, csak azok a finghoz rúgódók, látod,
a rokonságból is ott van az az, izé, nagybácsid például,
de annak, a bolondnak, eltekerte a fejit a felesége,
az már nem az az ember, aki volt, előbb a munka,
utána a nyaralás!, nyaralás?, hogyne, az is nyaralás,
ha kapálsz egész nap, fiam, menj el répalapiért a falu
végire, lopni, a disznóknak, meglátod, milyen jó
nyaralás esik ott a földek végiben, nyaralj akkor,
de nyaralhatsz a kertben is, hátul, amíg anyádék
nincsnek otthon, hanem munkában, a csavargyárban,
a készruhagyárban, az Amidonban, a Szigetelő-
gyárban, nyaralj akkor, szedd le a feketeribizlit,
és a pirosat is, ott is nyaralhatsz, nézd csak meg,
hogy milyen jó nyaralás lesz az, és apád majd mind
megissza, ha beérett, a bort, a ribizliből, azt is, de a
pálinkát is, a szilvából, amit megint te szedhetsz fel
a kertben, azt is nyaraláskor, és elmegy tőle az esze,
nyaralhatsz tőlem, de milyen pénzből, előbb meg kell
venni a disznóknak a korpát, hanem mit eszel télen,
aztán a fát is abból a pénzből, amiből te mennél ilyen
pionír- vagy milyen táborokba, fiam, hogy ne fagyjatok
meg télen, nyaralj ott né, a nagyanyád mellett, amíg ő
imádkozik a ház előtt, a lépcsőkön, építesz egy sátrat
az udvaron, pokrócból, miből, karókból, miből, valami
nájlont is teszel reá, miből, nájlonból, abból, és nem
leszel egyedül, mert ő úgyis ott van mindig az udvaron,
déli harangszókor biztosan, és imádkozik, úrangyala,
hiszekegy, miatyánk, üdvözlégy, a legvégén a most
segíts meg mária, ó, irgalmas szűzanya, látod-e, ő
életében annyit imádkozott ezekhez, mindegyikhez,
de még soha nem sikerült elmennie sehova, a falun túl
sose volt, esetleg a városban, piackor, de azt se sokszor,
és anyád is, ő is, látod-e, egyszer volt Brassóban, egyszer
a Szent Annánál, s itt van, túlélte, s nem kell neki több,
s nekem sem, a másik nagyapádék meg soha, sehol sem
voltak ők sem, minek kell annyit menni, nem értem, hiszen
senki se jár innen, tőlünk, a faluból, jó, jó, azok bolondok,
azok olyanok voltak világéletükben, esett bé a ház tetején
az eső, csorgott alá, ő tálakat tett, s ült egy könyvvel és
olvasott, nem zavarta, de az, mondom, bolond volt mindig,
nem volt, amit egyenek, de elmentek nyaralni, vagy hova,
hova, hova, az annyik picsájába, oda, mit tudom én, oda,
s ott micsináltak, hát mit tudom én, micsináltak, az annyik
picsáját csinálták, azt, s látod-e, most hova jutottak, ezt
hozta nekik a sok nyaralás, ahelyett mentek volna, dolgoztak
volna, de az nekik nem tetszett, úriemberek voltak mindig,
likas cipőben, szakadt gatyában, s mégis mentek nyaralni,
nem volt miből, s akkor is mentek, de azok bolondok,
mondom, sültkopogó bolondok voltak, azt hiszem…

* első erdélyi közlés

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. októberi számában)